hogyan tudok ugyan arról beszélni, szinonímákat használva?

 

igen, roppant álmos vagyok, egészen elpilledtem, szinte érzem, ahogy lecsukódik a szemem; talán az álom kerülget, alig bírom nyitvatartani a szemhéjamat, úgyhogy megyek is szunyókálni egy kicsit, igen, az lesz a legjobb, megyek húnyok egyet, mert itt csak a durmolás segíthet, már érzem, mint a bunda, úgy fogok aludni, húzom majd a lóbőrt, ahogy nagyapám mondaná, egy kis szunya, és máris nem leszek ilyen nyomott, igen, azt hiszem, húzok csicsikálni.

 

más ötlet?

.. hát, pálinkás morgent mindenkinek, az tuti. sikerült úgy bealudnom, hogy egy egész sorozat álmom volt, rémlik, hogy időnként mintha fel is ébredtem volna, hogy aztán gyorsan vissza is zuhanjak, és hogy nagyon mozgalmas volt... de persze mostanra az egész szerteszéjjel foszlott.

jaaaj, azt nem is mondtam, hogy megjött a könyv!?!:) kitettem jól látható helyre a kis gyönyörűséget, és egész nap kerülgetem, várom az estét, hogy rávethessem magam... az én saját synopsis of p...-m:))) mmmm.....

aki nyomon követi itt az eseményeket, tudni fogja, micsinálok ma délelőtt.
igen...
... felhívom ordibálva a könyvesembert, hogy hol a fenében van már a szipiszupi szakkönyvem!? (az előző részek tartalmából: felhívtak péntek reggel, ma jön a könyv, minden rendben van-e, mondom ja, erre persze se könyv, se semmi...)
ehh
majd jelentkezem a fejleményekkel.
üdv!
ps. jenci, küldjek kardamomos teát, vagy majd megkóstolod, ha itt?

azért '...', mert még csak címet sem tudok adni a bejegyzésnek, annyira érdektelen napom volt. mielőtt azt a megjegyzést kapnám, hogy akinek nincs mit, az ne írjon, csak egy fél megjegyzés;
az emberek miért gondolják azt, hogy érdekel egy dvd, amin idegen emberek esküvője látszik, ahol idegen emberek idétlenül szórakoznak, ahol én ott se voltam, és semmi közöm az egészhez, mindezt 1 órán keresztül!? én érzékelem, hogy bennem van a hiba.
de nem tehetek róla.
már a fényképnézegetéssel is ki lehet kergetni a világból, bizalmasaim ezt tudják is, meg se próbálkoznak vele, kivételes alkalmakkor esetleg, de tényleg olyan idegesítő, és olyan persze nincs, hogy csak 3 fényképet mutatnak, akkor vazzeg végig kell nézned mind a 629 fényképet, a mindegyikhez fűzött cukimuki sztorival, ami megint csak azoknak szórakoztató, akik ott voltak. uhh!

- avagy miből csináltam az imént ízlertes turmixot.
amúgy nem igaz, hogy rohadt, a málna csak össze volt nyomorodva, és csak egy kis penészgócot véltem fölfedezni valahol a doboz másik végében, de azt is csak lehet, hogy belevetítettem; ki a franc tud megenni fél kiló málnát!? naná, hogy elfolyósodik a végére. a barack se volt rohadt, tartja magát szerencsétlen már napok óta, olyan savanyú, hogy nem bírom megenni, ráadásul a héjja sem nevezhető vékonynak, továbbá az alkotásba kerülő harmadik, és egyben utolsó előtti tagja, a dinnye is még jó volt, legalábbis tegnap este még az volt. mindebbe csúrgattam egy kis mézet, csak hogy ki ne lyukadjon a gyomrom (bár most, hogy kiderült, hogy nem gyomorfekélyem, hanem epekövem van, igazából tökmindegy), majdnem lefullasztottam a turmixgépet, de aztán rájöttem, hogy rossz gombbal próbálkozom (hiába - lebuktam..), és utána már seccperc alatt megvolt.
Az Ízletes Turmix.
még woodynak is ízlett, aki pedig igen kritikus mindennel kapcsolatban, amit a gyomrába engedélyez.

de, az örömünk nem tarthat soká, irány a családi összebéd. még jelentkezem ma. üdv!

ps. tegnap jutott eszembe, hogy milyen baromság az a kifejezés, hogy pl. "folyó hó tizenhatodikán". a folyó hót nem esőnek hívjuk??

mission:

► completed!

rájöttem, miért jó teljes kiörlésű péksütit gyártani (arra kevésbé, hogy miért jó azt megenni!?).

nem tűnik fel, ha véletlenül beleesett egy csótány.

az elmúlt 4 óra gyakorlatilag eseménytelenül telt, aludtam vmicskét, illetve elmosogattam, meg kiteregettem. nem sok. viszont most végre magam maradtam itthon, így nekiláthatok a maradék helyiségek kitakarításának, hurrá. csak előbb eszem szerintem valamit, mert lefordulok. még jó, hogy tegnap vettem csoffadt mini kifliket! és van hozzá philadelphiám, nyamm-nyamm. jó lesz.

nem értem amúgy, miért nem akar rend kinézete lenni a lakásnak. hm. talán vissza kéne gyömöszölni a szekrénybe a szerte-széjjel hagyott ruhákat?? hm.

najó. elég a szócséplésből, munkára!:)

a szobákban felporszívóztam, amit látszólagos rend erősít, kb. fel is mostam, jöhet a többi helyiség (fürdő, konyha, előszoba). egész határozott flow-csírák kezdenek felbukkanni. talán még pólót csinálni is lesz kedvem délután?? hahh!
sőt. megkapaszkodni! lehet, hogy még port is fogok törölni! pedig azt hiszem, ez a legértelmetlenebb dolog, amit valaha is kitaláltak. ide-oda taszigálni a port, amíg kellően felkavarodik és eloszlik a levegőben, majd egyenletesen lerakódik újra (kivéve, amit az ember a nagy munkában be nem szippant, jó mélyre). ha sütne a nap, még látszódna is a levegőben, hogyan szállingóznak a kis porszemcsék.

addig is, egy újabb csésze életmentő-, flow-csíra növesztő kávé. hm. csak ne kéne vasalni. woody összes inge ott lóg már a szárítón... hihi nademajd, ha jönnek azok a csírák, majd azt is!

hogy nem jött meg a könyvem tegnap! szétvet az ideg. felhív reggel a fickó, hogy akkor MA hozná a futár a könyvet. mondom oké, hozza. fickó megjegyzi, ha bármi zizi lenne, megadja a futárnak a telefonomat, hogy hívhassom. mondom jó, adja.
erre se könyv, se hívás.

tegnap "kaptam" egy csokrot (nem én, hanem a nagypapám, aki most volt 85, de mivel nagymamám allergiás a virágporra, nekem passzolta le a csokrot), akkora volt, hogy dülöngélt kifele a vázából, hát szétszedtem, amúgy sem állhatom ezeket a "megkomponált" csokrokat, áll, mint a puska, "gömbcsokor", hányinger, az esküvőmre, amikor a csokrot rendeltem is másfél óráig magyaráztam az amúgy nagyon tehetséges virágosoméknak, hogy nem, NEM, nem gömcsokor, meg nem nemtommilyen, hanem én egy tavaszi, most-szedtem-a-mezőn csokrot szeretnék. nem értették. aszondja, legyen akkor fehér rózsából, kerek? mondom NEEEM! legyen benne mindenféle, rózsaszín meg lila meg fehér, és csak úgy összedobva, lazán. szegények, mint akiket vasfogóval kínoznak, de aztán olyan szép csokrom lett, hogy csuda, azóta se láttam ahhoz foghatót (bent lóg a szekrényben, megszárítva. néha, amikor figyelmetlenül kiveszek egy ruhát, szegényról lesodrok egy-egy szirmot, túl sok helyet foglal, de kit érdekel!?). szóval fogtam nagypapa csokrát, és szétszedtem, konkrétan, nem hülyéskedem, 4, azaz négy komplett csokrot csináltam belőle, és nem tudom, hová rakjam őket, egyrészt, mert akkora rendetlenség van mindenütt, hogy nincs egy vázatalpátmérőnyi hely sehol, másrészt mert igazából itt a konyhában vagyok a nap nagy részében, szóval ide kéne bezsúfolni az összest (2 került végül a konyhába, egy az előszobába - olyan, mint vmi szálloda, nagyon vicces -, egy pedig a hálóba, de hogy minek!? sötétben úgyse látszik;) az eredeti csokor közepén volt vmi nagy, kacskaringós ág, azzal nem tudok mit kezdeni, azon gondolkodtam, ezt vajon szándékosan termesztik, hogy ilyen kacskaringós legyen, de levél, az nehogy nőjön rajta, vajon hogy csinálják??).
és erről eszembe jut, hogy miért nincs mindig virág a lakásban? a mamám erre azt mondaná, ebbe a kuplerájba minek, én meg azt gondolom, a kuplerájnak talán jót tenne, és talán inspirálna, hogy rendet tegyek, legalább annak a nyomorék virágnak a kedvéért.

úgyhogy 4 csokor, az azért már elég erős indok, hogy ma rendet rakjak! amúgyis csak halogatom, már mióta. a vödörbe már-már beleposhadt a legutóbbi felmosáskor ottfelejtett tisztítószeres víz (na, az az igazi, amikor a domestos-os víz beposhad! az azért már jelent valamit..), a porszívót meg, mint vmi akadályversenyen, kerülgetjük az amúgyis szűk helyiségben (fürdő), de mivel pont megoldható akadály, senki el nem pakolná. node majd ma! hahh!
tegnap elmosogattam, úgy kábéra, ennyi előnnyel indulok, igazából ha rendet csinálnék előbb, utána a többi már nem lenne nagy kaland. persze ilyenkor mindig vonzóbbnak tűnik inkább szunyókálni, na még egy 10 percecskét csak, utána begyszó nekilátok, persze a 10 percecskéből 2 és fél óra lesz, ettől meg teljesen elreménytelenedem, és halasztom az egész projektet.
tiszta szerencs, hogy még csak 10 óra van, és nem mondjuk du. 1. akkor már neki se látnék. (persze az egész arról szól, hogyan tudok újabb és újabb ürüggyel előállni, hétről-hétre, hogy ne kelljen pont aznap takarítani. olyan ez, mint a szőrtelenítés. ki a francnak van hozzá kedve!? najó, ma még hordok hosszút, végülis 28 fokban nem gáz még a farmer??)

najó. gyűjtök egy kis nem létező erőt. hm. ez a kávé nem is rossz (krönung), jobb, mint az avas segafredo.
majd még jelentkezem. üdv!

megérkezett a könyvem (hm. milyen országból is? amerika? anglia?? tudja a fene), a giga-óriás pszichiátriai "kézikönyv" (tulajdonképpen önvédelmi fegyverként is használható, olyan vastag és nehéz), alig várom, hogy belevethessem magam... ez annyira izgalmas!!! hívtak, hogy akkor minden rendben lesz-e, ha a futár jön máma. mondtam, persze, lezsíroztam. de vagy háromszor kérdeztem, hogyhogy máris megérkezett a könyv? mert úgy volt, hogy 2-3 hét, mire ideér... ezt a kérdést vagy nem hallotta (fő a jóindulat), vagy nem akart rá válaszolni a fickó... persze, kit érdekel. a lényeg, hogy tudom, mit olvasok idén nyáron!:)

jut eszembe, fickó. a minap ezt gyűjtögettük "woody"-val, hogy hány kifejezés létezik a magyarban a "férfi" jelentésére: a következőket gyűjtöttük: (aki tud még, kérem, ne habozzon)
férfi, pasi, pasas, ipse, fószer, csávó, faszi, fickó, figura, szivar.
felhívnám a figyelmet a faszi és a szivar freudista-szimbolikus vonatkozásaira...:)

Ilával ma egy nagyon klassz kis kávézóban 'reggeliztem' (ahol nem értettem, 2 kis kroasszán miért olcsóbb, mint az 1 nagy!? aztán kihozták, és kezdtem érteni... bár nagyítót nem adtak mellé, nagyon finom volt. pont annyira finom, hogy fel se tűnt, hogy megettem, szerintem valahol félúton, a nyelőcsövem és a gyomrom között nyoma veszett, magyarán ugyan olyan éhes voltam utána, mint előtte), igazán hangulatos volt az egész hely, valamiért tele volt kutyákkal (szerencsére szagmentesekkel), nem tudom, talán ez a hely specialitása? hogy ide kutyával is lehet járni, nem tudom, de ha jól láttam, a főnök kutyája is ott sertepertélt. szóval már épp fizettünk, nagyszerű vaniliás valamit ittam, kávénak látszó folyadék, amikor jött a telefon, hogy mégsem kell rohannom haza, így magam elé húztam újra a telezsúfolt ét/itallapot.

itt kell megjegyeznem, hogy utálom az ilyet - amikor van választék. mert miért kell engem feleslegesen választás elé állítani!? örülök, hogy reggel fel tudok öltözni, és el tudom dönteni, hosszú vagy rövidujjú pólót vegyek-e (speciel ma annyira nem tudtam eldönteni, melyik nyakláncot vegyem fel, hogy mindkettőt felvettem, lesz ami lesz alapon); ezek után elmegyek egy kávézóba, ahol nem presszókávé-szottyadt szendvics a választék, hanem vagy 15 féle kávé van (+lehet kérni dupla kávéból!), de ugyan ennyi csokoládékészítmény, turmix, facsart mindenféle, koktél (virgin) és szendvics meg péksüti/tortaféle. meg kell őrülni! úgyhogy, mivel tudtam, hogy kávét szeretnék első körben, azzal még nem is volt gond, ilára bíztam magam, rendelt nekem, nem is rosszat (a már említett vaniliás bigyót), aztán a telefonhívás után, amikor éreztem, hogy az a két micro-kroasszán semmit sem változtatott a világ rendjén, muszáj voltam kérni még valamit.

de mit? megőrülök!

szóval magam elé húztam az étlapot, és tüzetesebben tanulmányozni kezdtem. döntöttem. gyümölcs/zöldség turmixot kérek!

hah!

nem részletezném. a lényeg, hogy potom 15 perc alatt el is döntöttem, mit kérek. a következő: ananász (ezt utálom, ehelyett almalevet kértem) + szőlőlé + zeller(szár - ez a kedvencem! 100 csomag zellerszárat is fel bírnék falni!!! nyammm!!!) + jég (asszem ennyi volt benne) - fennséges volt! az első kortynál ugyan elfogott valamiféle hányinger, gondolom, a szokatlan összeállítás miatt, a vége felé viszont már kifejezetten felfrissültem tőle, úgy éreztem magam, mint aki kurva egészséges, mindjárt kicsattan, mit nekem dohányzás meg egyebek, megiszom, igeeen, vitaminok, aminosavak, öregedésgátló összetevők, gyógyító vegyületek, regeneráló hatóanyagok, ettől TUTIRA tovább élek minimum 3 évvel.

az érzés teljesen ismeretlen volt előttem; én, aki nem vagyok hajlandó elhinni, hogy abban a narancsban vagy citromban tényleg van c vitamin, majd biztos bekajálom ezt a bio-maszlagot.. meg hogy ha mindenféléket összeeszem, annyival jobb lesz az életem, szebb a bőröm, hájmentes a hasam, és csillogóbb a hajam - ráadásul mindezt egy vagyonért.. (hortobágyi palacsinta! az igen! meg paprikás chips! az legalább finom. dehogy egy ihatatlan bio-répalétől!? na ne szivassanak már..). az ember megeszik egy 1000mg-os c vitamint oszt kész.

hát, éljen az önismeret. habár állítom, az erős szél és a pázsit lehetett az igazi ok, meg a napsütés, meg az, hogy végre valahová autóval mentem (ilának bezzeg van jogsija! fújj!), nem kellett mások hónaljszagát szimatolni, diszkréten, valamelyik békáosz járművön.

na szóval ezzel a nagyon tuti wellness-fitness-hűha-de-jól-nézhetek-ki érzéssel indultunk neki a napnak, át a margit hídon, persze végig az úton csomópontosodás, pl. hallgatjuk a petőfi rádiót, mondom ilának, rettenet, hogy feloszlott az amorf, mire a rádióban nem lejátszanak egy számot tőlük!? már-már hihetetlen.

shopping a womensecretben. gyalázat. szégyellem magam. az egész azért volt, mert ma reggel arra ébredtem, az otp-sms értesített, jött pénz a számlámra. tényleg nem tehetek róla! ez valami kórság, valami ragály, borzasztó pestis, kényszer és függőség. fúj.

najó. nem húzom tovább; a napom lényegében alvással telt, 2 óra nettó.

hm.

szóval egész nap nem csináltam semmit. vettem sört meg camembert sajtot, mostanában mintha kívánós lennék?? tömöm magamba a camembert-t, komolyan, hipp-hopp eltűnik 1-2 csomag. erről is le kéne szokni. na, majd nyaralás alatt..

arra gondoltam, csinálnék megint egy pólót ma éjszaka. az előző, egész jó lett, meglátjuk, mások mit szólnak hozzá. érdekes, valamiért nem különösebben érdekel, hogy "kudarc" lesz-e vagy sem. ha nem, hát nem. majd élek másból... hehe.

najó. jencim, jóéjt, majd azért jelentkezz. üdv!