talán felesleges is mondanom, hogy fater találta a most következô ínyencséget (a szó minden perverz értelmében):csak erôs idegzetûeknek!!!! klikk idekhmm.ki kér még egy szeletet?:)

ma hajnalban megszületett a Mű. (najó, nem ma hajnalban, hanem olyan dél körül, de a hajnal stílusosabb..) vért izzadtunk, szart húgyoztunk, de megszületett.úgyhogy ma úgy döntöttem, lévén nagymamás szabad-délután, kissé rendbekapom a lakást. a könyvek már kezdték elborítani…

kedves Csajom,ezt a bejegyzést neked írom, mert1. túl jó a blogod2. úgy érzem magam, mint jóseggű columbo basset hound-ja.remélem, érted.mielőtt belefognék, asszem iszom egy teát. fatertól kaptam, helyesbítek, elkunyeráltam, egészen lenyűgöző, elég ha csak annyit mondok, azt…

fogorvosnál jártam - immár másodjára, és nem bírom megállni, hogy le ne írjam.Dr. Hard roppant megnyerő valaki, poirot biztos azt mondaná rá, "maga, a megtestesült diszkréció" (bár ő ezt leginkább saját magára szerette mondani), kimért és nagyon nett. hát igen - Dr.…

valahogy lemaradtam, talán idén először, erről az egészről, mert karácsonykor még képben voltam, készültem, tudtam, hogy jön, de utána... egyik kajálós nap a másik után, aztán valaki mondta, búék, és hülyén pislogtam, hogy mér, hányadika van? szóval, úgy is…

hogy jenci nénit idézzem: "Boldog Karácsonyt! És Kellemes Coping-ot (ne feledjük, hogy a Karácsony az első 5 stresszor között van)."jenci néni megint belenyúlt. he-he.az elmúlt 2 nap zömében zabálással telt, mamám 40 rántottcombjából nem sok maradt, sajnos nekem a 6.…

az az igazság, nem szívesen ismétlem magam. de tényleg szar volt. sőt, azt is bizton állíthatom, rosszabb, mint a gyomortükrözés!következőképpen zajlott:[előzmény: a kioperált (kővel teli) epehólyag ellenére görcsöltem. az UH kimutatta, kő maradt az epevezetékemben...]reggel…

hát, ma megvolt az uh. kiderült -minő meglepetés!-, hogy maradt kő az epevezetékben, úgyhogy fater már le is zsírozta vmi profi tükrözőemberrel, hogy hozzá megyek epetükrözésre. természetesen majd beszámolok. állítólag ez pech. mert hogy nem szokott az epevezetékben kő…

tegnap minden úgy indult, mint egy szokásos hétfő: szarul. időben keltem, felkészülten, mégis annyit tököltem (jó ég tudja, mivel??), hogy majdnem lekéstem a buszomat, egész reggel rohantam (ennek kifinomult változata, amikor csak a metró hátsó kocsijába tudok szállni, és minden…