hogy jenci nénit idézzem:
"Boldog Karácsonyt! És Kellemes Coping-ot (ne feledjük, hogy a Karácsony az első 5 stresszor között van)."
jenci néni megint belenyúlt. he-he.

az elmúlt 2 nap zömében zabálással telt, mamám 40 rántottcombjából nem sok maradt, sajnos nekem a 6. után le kellett állnom, nehogy szegény hasnyálmirigyem felizguljon. zabláláson túl alvás is volt még, bőven, szinte években mérhető, mikor aludtam így végig 9 órákat egyhuzamban... mmmm...

24-én volt némi para, mert annak ellenére, hogy sikerült idejében felkelnem, kb. délig a gépem előtt ültem, kávéztam és zenéthallgattam, nem sikerült magamhoztérnem. aztán amikor gyermek elaludt, úgy döntöttünk, ideje, hogy az angyalok feldíszítsék a fát, úgyhogy egy röpke fél óra alatt meg is voltunk (a dolgot egyszerűsíti a környezettudatos fánk kiemelése a dobozából), aztán még egy kis csomagolás, miegymás, és mire gyermek felébredt, már csengethettek is az angyalok.
hát, volt nagy ámulás-bámulás, gyermek alig tért magához, még azt is elfelejtette megkérdezni, hol vannak az angyalok (nagyon szerette volna nekik bemutatni lólit), csak nézte a fát, aztán az ajándékokat, aztán megint a fát... (utálok felnőtt lenni!)
aztán együtt kibontottuk a pénztárgépet, volt nagy hűházás, aztán amikor meglátta a tűzhelyet!!! hát, nincs ezen mit ragozni, még sose láttam így örülni ajándéknak:-)) (jók vagytok, angyalok!!:-))
aztán következtünk mi - woodynak átadtam a nyakmelegítőjét, egész zavarbajött, láttam ám, hogy örül, felesleges titkolnia. én pedig tőle kaptam könyveket meg egy képregény-rajzoló moleskine-t, olyan gyönyörű, hogy nem fogok merni rajzolni bele:-)
továbbá jenci nénivel közösen kaptunk mindenféle bizarr és kevésbé bizarr teát, többek közt egy puerh teát, aminek egészen csodálatos föld íze van... nyamm. úgyhogy mindenki, mint a vadalma.
miután sikerült valahogy megértetni gyermekkel, hogy most menni kell át a nagyszülőkhöz, mert hátha ott is jártak az angyalok (nem könnyű otthagyni a friss, még csomagolópapírszagú ajándékokat), átbaktattunk faterékhoz. aztán ott is csingilingi, ajándékozás, bibi vigyorog...
mamám persze ismét kitett magáért, volt kb. 5 féle sütemény (mind diabetikus), tejszínes hús (as usual), saláta, stb. stb. talán felesleges is mondanom, minden mennyeire sikerült, jól tele is zabáltuk magunkat.

másnap azután megint zaba (ld. feljebb), és este pedig mr. A elvitt minket az operába, a bohém életre. csak azt tudnám, hogy lehet engem ennyire nemismerni - hát mr. A nem tudja, hogy engem csak happy end-re szabad elvinni!?! a lényeg, hogy végigbőgtem az egészet, ami mondanám, hogy nem jellemző rám, de sajnos jellemző, pedig nagyon próbálkoztam, hogy majd magamban jól kigúnyolom ezt az egészet, a műfaj amúgysem a szivemcsücske, de nem jött be, csak folyt a könnyem, és tényleg, egészen megérintett. jung most biztos kuncog. hiába, ami archetipikus, az archetipikus.:-)

szóval ma is lesz nagy kajálás. hurrá:-) tiszta szerencse, hogy nem most megyek epetükrözésre:-)

ja, és a 23.-át még nem is meséltem!! hogy miket kaptam a woody-oldalról!!! ha-ha-ha!! az jóóó volt. höhö. no, majd legközelebb. most mennem kell, gyermek sétára indul faterral, fel kell még öltöztetnem, jó melegen.
üdv üdv!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.