tegnap sikerült először látnom ezt a beugró nevű műsort a tv2-őn, és be kell valljam, csöndben, ujjongva, egy lehetetlen álmom teljesült. régóta fanatikus rajongója vagyok ugyanis az amerikai változatnak (whose line is it anyway), konkrétan ez a műsor a rendszeresített hangulatjavítóm.
képzelhetitek, mit éreztem, amikor megneszeltem, hogy ez valami ilyesmi (lemaradtam a szilveszteri próba műsorról vagy miről, és csak 2 hete kapcsoltam, hogy ez a műsor létezik..).  tegnap este bekészültem. igeeen, VÉGRE észrevette valaki, hogy mi a jó. ki a fenéket érdekel az unalmas táncos-szelebritis-zsűris unalom?? chuck norris-os akciófilm, ezredszerre (mert, elsőre érdekel valakit!?)???  könnyesszemű bulvár tóksó?? ...
szóval, ha volt néző, aki elfogultan és vigyorogva ült le a tévé elé, na, akkor az én voltam.
a dolog ugyan kissé sántított már az elején: novák péter. én elhiszem, hogy a figura tehetséges, elhiszem, hogy baromi profi meg minden, de van valami hihetetlenül irritáló ebben az emberben. végtelenül nagyképű, soha egy fikarcnyi alázat sincs benne semmi iránt (és nem csak személyekre gondolok). mert ő megmondja. ő vágja, hogy mi a tuti. na, ez az, ami ebbe a műsorba nem kell. mert itt őszintének kell lenni, különben meghal a műsor.
és meg is halt. a színészek - hát, nincs nagy választék a magyar palettán, nem is rossz a négy figura, el tudnák vinni a hátukon a műsort. de vajon miért erőlködnek?? miért tesznek úgy, mintha nem lenne elég ütős a poén önmagában?? miért gondolják ma azt, hogy egy "vicces jelenet" attól viccesebb, ha túljátszák? persze, egy kicsi túlzás belefér - de miért nem bíznak magukban a színészek annyira, sőt, miért nem bíznak a közönségben, hogy túlzások nélkül is értik a poént???
mert nem lenne rossz a dolog. még van mit fejlődni, a színészeknek lazulni, de a műsorvezető az egészet megfojtja. kifelé magyaráz(kodik). baromira élvezi, nagyokat nevet, miközben a hülye is látja, hogy az egészet tükör előtt gyakorolta, hogy a közönségre hasson. már pedig ha a műsorvezető izzad, bűzlik az egész színház.
tényleg nem értem. ha kiaksztok a falra egy cezanne képet, minek hatalmas, csicsás keretbe rakni??? megállja az a helyét anélkül is. novák péternek miért kell 'kiemelni a poénokat' egy egy jelenet végén? mert a hülye néző talán nem érzékelte, hogy az ott vicces volt???
megint sikerült a nováknak egy népoktató műsort létrehoznia. oké. ránk fér az okítás, nem tudjuk, mi az a helyzetkomikum. oké, novák elmagyarázza. de már megint, miért olyan kurvára fölényeskedő?? és miért nem érzem az EGÉSZET hitelesnek?? nem kell rettegni, a műsor csak akkor bukik meg, ha rossz és nem nevet senki. ez pedig a hangulaton múlik, nem a magyarázatokon.
szóval már majdnem élveztem a műsort. komolyan. asszem néhányszor el is mosolyodtam. és ha azt látnám, a színészek tényleg ÉVEZIK, amit csinálnak, ha hitelesnek érezném a produkciót, igazán büszke lennék magunkra. mert amit csinálnak, egyáltalán nem könnyű.
viccesnek lenni nem könnyű feladat. nem lehet csak úgy megnevettetni az embereket. ehhez igazi humor, tehetség, őszinteség és kreativitás kell. nem erőlködés! A színészek bízzanak magukban és, ami a dolog lényege lenne, a feladatokban. nyugodtan elengedhetik magukat, lezuljanak, és élvezzék, amit csinálnak. megnyugodhatnak: túljátszás nélkül is értjük a poént, köszönjük.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.