valahogy lemaradtam, talán idén először, erről az egészről, mert karácsonykor még képben voltam, készültem, tudtam, hogy jön, de utána... egyik kajálós nap a másik után, aztán valaki mondta, búék, és hülyén pislogtam, hogy mér, hányadika van? szóval, úgy is fogalmazhatnék, a szilveszter csendben telt. az egyetlen említésre méltó dolog, hogy építettünk hóembert.
fateréknál gyűltünk össze, és nagyon készültünk a prodzsektre, jenci néni még síkesztyűt is hozott (nekem csak a kertészkedő-vászon jutott, de kicsire nem adunk), és mindenki izgatott volt. ebéd után ki is penderültünk a bálkónra, gyermekkel az élen, természetesen; az Első Hóember, naná, hogy mindenki pörgött. szóval bakancsot/csizmát/lábbelit húztunk, sapka, kesztyű a megfontoltaknak. gyermek, jenci néni, továbbá ószika, fater (ő csak dokumentálta az eseményeket, ha küld, majd felteszek képet a végeredményről) illetve woody (aki előre bocsátotta, rajta nincs kesztyű, úgyhogy..) és jómagam nekiálltunk a megvalósításnak: ugye, hogyan kell hóembert építeni, hát az ember elkezdi görgetni a hógolyót, aztán, mint a rajzfilmekben, hipp-hopp, embernagyságúra duzzad. ja. a rajzfilmekben. de mi már vagy 10 perce görgettük és nem történt semmi.
oké, pánikra semmi ok, a hó tapad, úgyhogy tapasztásos módszert kell alkalmaznunk. kialakult a munkarend is: ószika szállítja a szükséges építőelemeket (hó), jenci néni, gyermek és én tapasztunk, fater dokumentál, woody pedig dirigál (de csak azért, mert rajta nincs kesztyű, ugyebár).
és a kupac növekedésnek indul.
legalábbis ezt szeretnénk gondolni.
jenci néni közben felidéz egy gyermekkori emléket, miszerint ő emlékszik, az ő idejében ripszropsz készen volt a hóember (látod, akkoriban a hó is más volt!!), de aztán közösen megegyezünk, biztosan csak nem vette észre, hogy 4 és fél órája építi a hóembert.
a kupac majdnem gyermek nagyságú, lapogatjuk, paskolgatjuk, mint egy régi ismerőst, dejól nézel ki, milyen jó színben vagy, csak így tovább, közben woody és gyermek rájönnek, lapáttal hatékonyan tudnak havat hordani.
micsoda munkamegosztás.
egy érdekes megfigyelést is tettem, miszerint a korral egyenes arányban nő a türelmetlenség hóemberépítés közben: jó lesz ez már, na, az ott már a feje, ugye?
nos, a végére egy tovább már nem fokozható gúlát kaptunk, terveink szerint a tetejére egy külön gyúrt gömb került volna, ezt jenci készítette, de alig bírtuk ráaplikálni a gúla tetejére, folyton katasztrófa történt, míg végül sikerült újabb adag hóval odaragasztani (jólvanna, van egy kis tokája, na).
gyorsan alkottam neki két csonkolt kart (amit a többiek csak "melleknek" tituláltak), és következett mindenki kedvenc része, az ötletbörze, miből legyen az orra-szeme-szája. ekkor bentről kirepült egy 3-az-egyben kávészacsi ("orr!"), oké, két gesztenye (ah, minő kreativitás!). valaki benyögte, "az a kávé olyan, mintha szivar lenne", tényleg, hűha, gyorsan kell egy orr, hol az a mandarin, a héját ide..
utolsó simításként egy kis pocak is került a barátunkra, és összességében, mindenki nagyon meg volt elégedve.
feltétlenül felteszek majd képet is, kár volna kihagyni, tényleg jólsikerült darab:-)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.