Ébren vagyok. Helyesbítek: itt ülök a konyhában, nyitott szemmel és azt a látszatot keltem, hogy ébren vagyok. Teljes buzgalommal jöttem ki, hogy majd mosogatok, ehelyett megittam a 3 az egyben kávémat, és úgy érzem, lefordulok innen mindjárt. Pedig minden adott egy produktív reggelhez: csönd, hűvös idő, semmi elcseszett reggel-fíling, még álmodtam is, amire nem emlékszem, vagyis van min merengeni, jobb híjján.

Az egyetlen dolog, ami elvben motivál, azok az üres pólók, amik még mindig az előszobában vannak, a zacskóban, ahogy tegnap este, a táskámból, a telefonomat keresve, kihajítottam oda a parkettára.

De, előbb mosogatni kéne, nem mellesleg megtapasztalni, hogy a helyzet magaslatán vagyok, igen, sikerült, időben felkelni ÉS csinálni is valamit.

Dehát, végtére is ezért szeretjük a nyarat.