amiért csak most jelentkezem: a héten azzal ünnepeltem (magyarán az volt a pihenés), hogy nem kapcsoltam be a gépem; a leveleimet woodyéról lenéztem (jobbára csak szemét jött, milliónyi spam, hogy honnét, ki tudja!?), ja meg a tv műsort (amit persze teljesen felesleges, a sorozataim mindig ugyanakkor mennek), szóval blogolni eszembe se jutott, olyan mocséta fáradt voltam minden nap.
ez ma sincs másként, de gondoltam, nehogymán asziggyék, meghóttam.
azt hiszem, a szombat a kedvenc napom: nincs meló (nem kell 6kor kelni, hurrá, hurrá), és 10 óra áll rendelkezésemre, hogy szerény hajlékunkat kitakarítsam. ez jól hangzik, mi? persze, ahogy ma is, ebből a 10 órából nettó 3 telik munkával, a többi ábrándozásos-cigizős-időhúzásos, illetve ma pl. valahogy elaludtam!? nem emlékszem, de szerencsére csak 1 órát, úgyhogy nem jelentett szignifikáns időveszteséget.
viszont csudaszép rend van (mamám megnyugodhat, holnap a redőnyös nem okádja el magát, ha belép. és akkor sem, ha beljebb merészkedik. no, mintha izgatna a redőnyös lelkivilága, vagy mifene. persze, ha nem érdekel, a ciki akkoris ciki marad.)
btw a héten csomó minden érdekes történt, amit ugye a fent említett okok miatt nem írtam meg, igaz, annyira nem voltak érdekesek, hogy így _utólag_ törjem magam, hogy felidézzem őket..
ja, teljesen kiakadtam woodyra. azt hiszem, kapcsolatunk elérkezett egy krízispontra. épp hazafelé sétáltunk, és mondom neki:
- van valami, amit izé... hát, nem tudom eldönteni, hogy eláruljam, és akkor nem lesz meglepetés, vagy vegyem meg karácsonyra, de akkor meg lehet, hogy nem örülsz? mert van vmi, amit kitaláltam, micsináljunk tévénézés helyett...
- akkor ez valami közös dolog? - kérdi woody.
mondom: - ja. de inkább ne tippelgess, úgysem találod ki.
- scrabble?
uhh. a totális döbbenet. IGEEEN!!! basszus, erre gondoltam!!! hogy a fészkesfenébe találta ki!?! soha nem beszéltünk a scrabbleről korábban. talán álmomban kotyogtam ki, vagy mi?? nem értem, hogy jöhetett rá!!
szóval kiakadtam. mi az, hogy ennyire ismer!? hogy merészeli?? hogy jön ő ehhez????
megállapodtunk, hogy még emésztgetjük a dolgot; persze rögtön el kezdett szabadkozni, hogy hát ő ilyen béna meg olyan béna scrabble-ben, én meg mondtam, no és aztán? én meg még sosem játszottam. szóval ebben maradtunk. (semmiben.)
de azt változatlanul nem értem, fel nem foghatom, képtelen vagyok rájönni, hogy mégis honnét tudta, hogy mire gondolok. rejtély.
(hű, remélem, nem rendelkezik olyan fejbelátós képeséggel. az kínos lenne;-))
hát, ez van. kríziiis!!!!:-)

természetesen, ma is elaludtam, éppenhogy odaértem mulatság-kart-lenget dokihoz, aki persze megnézte epecucchülthelyet, majd megállapodtunk abban, minden oké. hát, ezért aztán érdemes volt odabumlizni hajnalok hajnalán! mindegy.
hazafele jövet, míg vártam a buszt, egyszer csak megláttam azt a nőt, akit évekig figyeltem a hajnali roráte miséken: nagyon szép nő lehetett valamikor (most úgy 60-70 körül lehet), és még most is, a haja nagy gonddal, gyönyörű kontyfélében, télen kalapot is hord, ami, hogy úgy mondjam, elég szexi.. komolyan. na mindegy, összességében egy jelenség, a hihetetlen hajával és a nagy, mélyen ülő szemeivel, vastag szájával; úgy döntöttem ma reggel, amúgy is jókedvem volt (??? mitől???), megszólítom. kiderült, tök laza a nő, jó a humora, és baromi normális - ő is épp arra a buszra várt, itt lakik a környéken, és egy templomba járunk (csak ő hajnalban...); szóval, nem hiába keltem ma ilyen korán, végre megismertem az egyik titokzatos városlakót.
van még egy pár. pl. emlékszem, amikor iskolába mentem, a trolin mindig utazott egy nő, meghatározhatatlan korú, kb. 30 kiló, és mindig ugyan az a fehér övtáska lógott a vállán. aztán volt egy fickó, szintén a troliról (őt iskolából hazajövet láttam mindig), olyan 50-es forma, aki azért érdekelt, mert óriási kék vizenyős szemei voltak (pont, mint steve busceminek!!! elképesztő! gyönyörűűű!:-) /vajon miért lelkesedtem mindig is a nagy, kék, vizenyős szemekért? donald sutherlandben is ez fogott meg; najó, a többi része se rossz, de ez már részletkérdés.. hm../ btw, neki vannak a legszebb kezei, mármint busceminek; amikor a fargo-ban a hóban matat.. páratlan.). ezt a fickót azóta amúgy rendszeresen látom; emlékszem, mindig azon töprengtem, vajon van-e családja, ilyesmik, és amikor aztán -évekkel később- láttam az utcán, egy óriási kutyát sétáltatott; azóta láttam (feltehetően) a feleségével és a fiával is:-) úgyhogy újabb rejtély megoldva..
amúgy, sajnálatos módon, mostanában nincsen aktuális Titokzatos Városlakóm. van egy lány, akit eddig kétszer is láttam, de benne semmi titokzatosság nincs, csak azért jegyeztem meg, mert ugyan az a baromi jó színes-csíkos pulcsi volt rajta. talán legközelebb megkérdem, honnét van, bár biztos anyuka kötötte, vagy örökölte, vagy ilyesmi.
szóval mostanság dögunalom közlekedni.
most megyek, még főzök egy gyors kávét (bevállaltam, jó drága volt, perui (azért ezt választottam, mert peru olyan messze van, és olyan misztikus.. az ősi inkák meg mittomén... bár, ennek nem sok köze van a bolt polcán figyelő kávéhoz, de mindegy. valahogy dönteni kell!?) szegafrédó különlegesség, mondjuk tényleg nem rossz, de gőzöm sincs, mi lehet a különbség, mert volt még ugyan ilyen kiszerelésben costa rica-i és brazil.  fene tudja. ezt is jó volna megtanulni, bár asszem nekem totálisan mindegy, én már az ásványvizek között is csak ráérzéssel teszek különbséget (ízlik/nem ízlik)..), gyermekkel megvitatom az aktuálist, aztán találkozóm van, erről még talán beszámolok majd.. üdv!

ma ismét sikerült elaludnom; tudom, ez így nem hangzik túl tragikusan, pedig ez azt jelenti: elindultam a lejtőn (lefelé!!). először kis elalvás itt, kis elalvás ott, aztán puff, már nem is érdemes bemenni, mert jöhetnék is haza, stb., ezt talán nem kéne megvárni, ez mégiscsak melóhely, nem pedig egyetem... ühümm.
úgyhogy ma is nagy fogadalmak vannak készülőben, többségük az esti tévézés beszüntetésére irányulnak, illetve az aludni térés korábbi időpontjának megállapítására korlátozódnak. reménytelen, talán mondanom sem kell, célszerűbb lenne esetleg le sem feküdni, vagy beszerezni egy bszott nagy vekkert, esetleg egy kismacskát, aki már hajnalban ott cirmizne az arcomba', hogy éhes. jobb híjján marad a telefon szundi szolgáltatása, ami amúgy teljesen elfogadhatatlan, hogyan lehet olyan ébresztő-alkalmazást készíteni, ami megengedi, hogy leállítsam az ébresztést!? érthetetlen.

amúgy semmi extrém. ma végre nem esett melóhelynél az eső, vagyis nem kellett a milliónyi csigabigát kerülgetnem, múltkor annyira ledöbbentem, hány csiga vár a peronon, hogy nagyon, és -hirtelen ötlettől vezérelve- mentőakcióba kezdtem (nehogymá' eltapossák őket), szépen visszadobáltam őket valami ződbe. közben pedig készítettem egy vázlatos leltárt: láttam kiscsigát, nagycsigát, házascsigát, mesztelencsigát, szerelmescsigát, fürgecsigát, csigalassúcsigát, butacsigát, kalandvágyócsigát, szuicidcsigát (a sineken!!! ilyen fiatalon!?), éhescsigát, alvócsigát, szépcsigát, bizarrcsigát, összefoglalva: sok csigát! és az jutott eszembe, micsoda lakomát lehetne seperc alatt csapni. csigaleves borókabogyóval, utána csigaszarvak salátaágyon, főételnek rántott csiga zsigerzacskó-öntettel, burgonyapürével, esetleg rizibizivel, végül pedig csigapuding, házába töltve. mmmm. milyen kár, hogy nem eszem csigát.
csak azon parázom, nehogy egy szép esős napon, a cipőm alatt roppanjon egy, amin megcsúszva nyakig sárosan térhetek majd haza, és örök életemre csiga-fóbiás leszek.
brrr. azért mindennek van egy határa.

no, mennem kell, rokonlátogatni gyermekkel.
üdv!

"hölgyeim és uraim, ladies&gents,
egy kis figyelmet kérnék... khm. bejelentést szeretnék tenni. *psszt! psszt!*
a tegnapi nap során, az esti órákban ért minket az az öröm, sőt, megtiszteltetés, amit most  -engedelmükkel- szeretnék önökkel megosztani: Pocakmadzag elhagyta Epecucchülthelyet!! igen, jól hallották. Gazadaszervezet elindult a gyógyulás útján!!
*hurrá! hurrá!* *taps*
köszönöm, köszönöm. tisztelt jelenlevők, ezúton is hadd fejezzem ki hálámat mindazoknak, akik munkájukkal és bíztató szavaikkal segítették Pocakmadzagot: szüleim, belmondo-doki, mulatság-kart-lenget doki, köszönöm nektek, továbbá woodynak, gyermeknek és jencinéninek, hogy mellettem álltak a kűzdelmes pillanatokban...
*szipp-szipp*
nem is tudom, mit mondhatnék még...
*taps*
köszönöm!
*cupp-cupp, integet*"
Gazdaszervezet balra el.

a színfalak mögött sikerült utolérnünk Pocakmadzagot:
- milyen érzés újra a szabad ég alatt?
- hát, mit is mondhatnék... tudja, az ember mindent megszokik. én... én... igazából áldozat vagyok! bevarrtak életfogytiglanra, aztán kiderült, mégiscsak szabadulok... ki érti...
- ezek szerint ön nem volt beavatva??
- dehogy! én is csak az elmúlt hetekben értesültem arról, hogy kikerülök onnét... próbáltam tiltakozni, hogy már egészen megszoktam, és nem fontos...
- és végül hogyan sikerült kijutnia?
- moszkítókat küldtek rám! rémes volt, higgye el.. én... nem is tudom... kicsit össze vagyok zavarodva... nem is tudom, mi történt..
*mi tudjuk: poszt traumás stressz zavar!!*
- és mihez kezd most a szabadságával?
- ezen még nem gondolkodtam. tudja, odabent, többen is mondták, érvényesülhetnék a textíliparban.. tudja, a kék manapság nagyon divatos...
- hát, akkor sok sikert kívánunk. a szó a stúdióé!

- köszönjük száguldó riporterünknek az exkluzív interjút! ennyi fért mára műsorunkba, reméljük, holnap is velünk tartanak! szép napot, derűs estét!

most látom csak, milyen rég nem írtam. ejnye.
de, mivel csak a tegnap él élénken (még épphogy) az emlékeimben, sajnos utólagos pótlásra nincs lehetőség.
szóval péntek: az első nap, hogy melóhelyről késtem, mert elaludtam. végre. túlestem a dolgon. tudtam, hogy egyszer megtörténik, hogy nem kerülhetem el, hogy ez sors-szerűen ismétlődik az életemben, és lám, tényleg. szolgáljon mentségemre, hogy nem sikerült átállnom a dolgozó ember tempójára, szóval éjfél után fekszem csak le, és ugye a héten nem egyszer kellett 6 előtt kelnem (amiből ténylegesen sosem sikerül 6 _előtt_ felkelnem), ilyenkor persze délután aztán szunya, amitől meg ugye kukorékolok éjjel 1ig-2ig, szóval van még mit megvalósítanom. továbbá mentségemül hoznám fel a tényt, hogy a péntek, az azért mégiscsak _péntek_, most már az én életemben is a hét legjobb napja.
THANK GOD IT'S FRIDAY!
talán ennek is köszönhetően olyan takarítás-flowm volt péntek d.u., hogy alaposan rendberaktam a konyhát, átcsoportosítottam a fürdőszobanövényt a szekrény tetejére és még pakolásznom is sikerült, szóval nagyon pörögtem, talán még ma is tudok valamicskét hasznosítani ezirányú lelkesedésemből.
epecucchülthely is egészen rendben van (aszondja múltkor a doki az asszisztensének: "kérek egy moszkítót" - nem hangzott túl bíztatóan, gyorsan megnéztem, mi az, hát, egy közönséges csipeszke, persze olyan orvosos-ollónyéllel, azzal jól meghúzkodott valamit, állatira fájt, és persze nem jött ki semmi), kedden van (megint..) jelenésem Mulatság-kart-lenget dokinál, hátha kijön az a fránya pocakmadzag, meg ücsöröghetek ott egész délelőtt uh-ra várva (még mindig görcsöl a ??? - nem tudni, mim, azért elég szívás, hogy az egész hercehurca a göcsök megszüntetésére irányult, erre tessék, halottnak a csók..), de ez az egész már közel sem visel meg annyira, amióta rendesen zuhanyozhatok:-) legalább van minek örülnöm, egy újabb dolog, amit megbecsülök, amióta elszenvedtem a hiányát.
no, mindegy.
megyek is, gyorsan felélesztem magamban a takarítás-flowcsírákat.. üdv!

szeplős váll c. számát abba se bírom hagyni; a petőfit hallgattam, tényleg színvonalas lett, mindegy, és akkor felcsendült ez a szám, és arra gondoltam, mi lehet ez bakker, annyira jól megvan csinálva, ÉÉÉS magyar!? abszurdum! aztán persze kiderült, az amúgy ismerős hang mitől az - hát igen, bíborka; tudtam, hogy igazam lesz:-) (kedvenc: 0:37!)

holnap brutálisan korán kelek, megyek Mulatság-kart-lenget dokihoz, legalább 40 perc, mindezt negyed 8ra kell produkálnom, meglátjuk.
és már előre érzem, milyen brutális izomlázam lesz holnap a mai sztepp órától:-) de jól esett, nagyon. és muszáj beszereznem egy sztepp cipőt!!!

tegnap minden úgy indult, mint egy szokásos hétfő: szarul. időben keltem, felkészülten, mégis annyit tököltem (jó ég tudja, mivel??), hogy majdnem lekéstem a buszomat, egész reggel rohantam (ennek kifinomult változata, amikor csak a metró hátsó kocsijába tudok szállni, és minden megállóban egy kocsit előremegyek, hogy mire az örsre jutok, az első szerelvény első ajtajából tudjak startolni - legalább 4 perc időspórlás!), ráadásul egész hétvégén fájt epecucchülthely, és reggel is, 2x kellett átöltöznöm, mire olyan ruhadarabot találtam, ami nem nyomja/dörzsöli a heget, stb. stb. pedig úgy terveztem, kedden megyek belmondo-dokihoz, de tényleg fájt már az egész, és végül úgy döntöttem, elkérem magam melóhelyről (ahogy amúgy nagyon megértően mondták, persze, sőt, szerdán se menjek, ha szarul vagyok, mert "figyeljek a testem jelzéseire", ez fontos..), a lényeg, hogy másfél óra múlva már ott ültem a váróban, kb. 20an voltak előttem, de, gondoltam, ha beledöglök is, kivárom, mert _tényleg_ fáj. és ami fáj, az jó nem lehet.
ekkor kaptam mamámtól a következő sms-t: idézem: "?". hát, mit lehet erre válaszolni!? leírtam, mi a pálya, mire a gépezet mozgásba lendült, csörög a telefon, fater a vonalban, hogy ő engem akkor MOST AZONNAL bevisz a műtős dokimhoz (továbbiakban: "mulatság kart lenget"), mit volt mit tenni, gyorsan hazajöttem átöltözni meg puszikat osztani, aztán irány a kórház.
kb. 3 óra autózás, várakozás, miegymás után Mulatság-kart-lenget állig felfegyverkezve, felkészülve arra, hogy itt most vér fog folyni, megnézte a dolgot, és legnagyobb örömömre, miután kicsit bökdöste a heget meg "kompressziót" alkalmazott, úgy döntött, ő ehhez nem nyúl, hátha magától... a lényeg: tényleg a fonál a hibás, a szervezetem nem szereti, meg akar szabadulni, és nem kell aggódni, legfeljebb felvágja majd és kiszedi.. megnyugtató, ugye?
szóval várakozunk. és kaptam egy inci-finci tapaszt, és most következik a hónap jóhíre: zuhanyozhatok!!!:-)))) igeeeeen. máris érdemes volt belmondo-dokit le(vissza?)cserélni.

hála faternak, aki egész idő alatt azt ecsetelte, milyen szívesen enne most egy nagy tál túróscsuszát (végüli is van-e ennél jobb szórakozás egy kórház sebészeti osztályán ücsörögve!? miközben a folyosón véres zacskókkal és nagy tapaszokkal közlekednek az emberek? szerintem sincs.), sok túróval, tejföllel bőven és _nagyon sok_ szalonnával (világosra pirítva), olyan baromi éhes lettem d.u. 3-ra, hogy azonnal, amikor bevetettem magam a westend bűzbarlangjába, elvitelre kértem egy jó nagy adag t.cs.-t, "sok szalonnával" ("tejfölt kérsz rá?"- kérdezi a morcos csaj, mondom "igen, és sok szalonnát", mire ő: "igen, ezt már mondtad" - nade lehet-e elégszer mondani!?). fater a három bécsi szeletével (aszondom, kérek szépen három bécsiszeletet köret nélkül - rámnéz a fazon, végigmér és megkérdi: "itt fogyasztod vagy elviszed?". hm...) és woody a rántotthúsos rizibizijével (amiből gyermeknek is jutott) - végül mindenki boldog volt.

a fenti elnevezés megint a mamám leleményes kreálmánya, csakúgy, mint az 'epecucchülthely', hihetetlen, mennyi kedvességet tud valahogy belevinni ezekbe a szavakba, ez nagyon jellemző a mamámra, a kezei között minden megtelik szeretettel és odafigyeléssel, egészen az asztal megterítésétől a lakás berendezéséig vagy az unokája ruhatáráig, nem tudom, hogy csinálja - ahogy azt sem, hogyan képes úgy pl. elpakolni itt nálam, hogy minden hirtelen szép, tiszta, csillogó és jóhangulatú lesz. én hiába takarítok és mosogatok el, pakolok el minden cuccot, ha a mamám csinálja, valahogy mégis más; mindennek hirtelen _helye_ lesz, otthonossá válik és megint jó érzés a konyhában ücsörögni. a 'kertjében' a növények is olyan gonddal vannak elhelyezve, pedig elsőre úgy tűnik, nahát, valaki milyen szépen elrendezte őket, pedig ennél sokkal többről van szó: otthonosságról és szeretetről, minden nyálas felhang nélkül, ahogy a szélben bólogatnak a virágok, a kis krókuszok, mindent számontart. a nagy családi ünnepekkor utánozhatatlan finomsággal és érzékkel van megterítva az asztal, húsvétkor kedves állatkákkal mintázott szalvétával és pici marcipán nyuszival, aki a tányéron ül, kis üvegedényben zamatos salátákkal, húsokkal, minden olyan hihetetlenül guszta és végtelenül kedves. nem tudom, hogy csinálja; reméltem, ez a képesség majd nálam is megjelenik az anyasággal, de nem, itt valami másról van szó, nekem sosem sikerülnek az ilyesfajta törekvéseim, attól, hogy szépen megterítek és kicsűrök egy gyertyát az asztal közepére, vagy virágmintás papírtörlőt veszek, még nem eredményez automatikusan ilyen bensőségességet.
nálam masnik és virágok helyett diszkógömb és üveg-üvegdugók lógnak a konyhában, szárad a fel nem használt petrezselyem a pohárban, ragad a terítő és az egész kissé kaotikusnak hat.
pedig jó lenne úgy csinálni, ahogy a mamám.

nos, visszatérve pocakmadzagra, tegnap ugye nagy optimistán mentem belmondo-dokihoz, bár optimizmusom annyiban megalapozatlan volt, hogy már éreztem előtte, epecucchülthely fáj egy picit, és, mint kiderült, igazam van (ezért a jövőben inkább maradnék a megszokott pesszimizmusnál). a madzag, amit valószínűleg nem kedvel a szervezetem, és ami ott bent irritál és ami miatt nem gyógyul a seb, még mindig nem került elő, úgyhogy belmondo-doki megint rángatott valamit a csipeszével, ami úgy fájt, hogy majdnem megrúgtam szegényt, ráadásul nem is tudta kiszedni, szóval teljesen hasztalan volt az egész. kifeléjövet elsírtam magam, hogy ennek sosem lesz vége, miközben az egész annyira nevetséges, emberek a rákjukkal és mindenféle egyébbel szenvednek évekig, én meg itt nyafogok emiatt a szar miatt. jó, fáj, eléggé fáj, de azért igazán megemberelhetném magam; hozzá kell tennem, egyre kevésbé tudom tolerálni a fájdalmat, már annyira elegem van, hogy tényleg elfogyott a tűrőképességem.
az egészben az a legrosszabb, hogy minden alkalommal jégkockává fagyok fürdés címszó alatt, szó szerint vacognak a fogaim, és hát ugye milyen nap az, ami így indul!? mit meg nem adnék egy forró zuhanyért..

szóval ez van. kedden megyek újra. a végén majd azt is ki szeretném számolni, mennyiben került nekem ez a kis extrázás, alkalmanként 300 ruppóér'.

terveztem, hogy elmegyek ma az ikeába, csomó minden apróság kéne (pl. dobozok gyermek kinőtt játékainak, elárasztanak az úntató és túlhaladott játékok), meg egyáltalán, 1000 éve nem voltam az ikeában, az azért mégiscsak fíling, a svéd húsgolyókról áfonya (??) mártással már nem is beszélve. sajnos, a színes gömbök közé a gyerekmegörzőbe (mindkét 'ö' hosszú, vajon?) már nem engednek be, pedig oda is benéznék. valószínű, hogy nem jutok ma el (ráadásul woodyval volna jó, aki persze mára programot szervezett), sebaj, akkor takarítok meg minden (amíg gyermek állatkertben van), úgyis olyan cefet korán keltem, gyermek garázdálkodott, muszáj volt. teljesen fel van dobódva, hogy kit tud mászni a rácsoságyból. (én is fel lennék!:-))

nem is mondtam, (majdnem) ma van epecucchülthely létrejöttének egy hónapos évfordulója.
azt hiszem, forraltborral (és természetesen új helyszínelők részekkel!) ünneplünk.
holnap, remélhetőleg, utoljára látom ennek örömére belmondo-dokit. lefogadom, hogy megint fog vmit humorkodni, úgymint "te jó ég! ...ez... gyönyörű! ezek szerint ma sem vágunk!?", stb., majd beszámolok. ha megint rendesen zuhanyozhatok, meg is lepem magam valami extrás tüsfürdővel:-).. habár, mit nekem két-részben zuhanyozni, penge vagyok, történetesen szétfagyok, de mindegy, igazából most már ez nem pálya, most jöhetne, hogy mindezt fél karral, csukott szemmel mondjuk. egy újabb kihívás.
ja, tegnap, ahogy próbáltam elaludni, azon töprengtem, létezik-e olyan foglalkozás, hogy ceruzamáz-ellenőr, vagyis olyasvalaki, aki naphosszat a ceruzákat rágcsálja, mennyire tartós a külső mázréteg. micsoda ideális (és, tegyük hozzá, legális) munkakör orálisan fixáltaknak!

egész jól alakult. a hely, bár messze van (és így rá kellett döbbennem, az örsön nem csak az ikea van, de buszmegálló is, továbbá, hogy embertömegek tudnak hömpölyögni az aluljáróban egészen embertelen időpontokban, és egymás kipárolgásaiban melegednek a tömött szerelvényeken), egészen barátságos, a munkatársak ma már határozottan emberszámba vettek, sőt, kedvesek voltak, stb., bár a kávéautomatából valami minősíthetetlen, forró trutyinak sem nevezhető folyadék érkezik, állítólag kávé.
kezdem megszokni, ez a lényeg. és, eddig egyszer sem aludtam el, ami - ha végigtekintek életpályám göröngyös rögein, és "az idő vasfoga elrepül felettünk", miegymás - ez azért valami.
egyetlen említésre méltó dolog, az a helytől nem messze, az egyik kertben igen kifinomult ízlésre valló, szélmalmot, házikót és kishidat formázó egység, mondhatni kompozíció, ami úgy hiszem, kimeríti a 'kertitörpe' fogalmát. gondolom, nyáron, kis patak is csordogál a hidacska alatt. mindenesetre üt.
hát, kb. ennyi. ma pedig meg kell emberelnem magam, hogy el ne aludjak most délután, hogy aztán este ne 1-ig kukorékoljak, miközbe szorongva sasolom az órát, bruttó hány óra alvásra van még esélyem.

megjegyzés: nem szeretne vki időnként kommenteket hozzáfűzni a blogomhoz...? nyugodtan lehet, nem eszem blogolvasókat:-) csak mert ez így olyan para, hogy egy hónapos kommentekkel villogok a blog jobb oldalán.. nem kell semmi komoly, elég csak egy ühüm vagy valami kis jelzés arról, hogy izé. vagy bármi. najó, azért bármit ne, mert azt kimoderálom:-)
kössz. üdv!

ma, ismét, közkívánatra, borsóleves volt az ebéd - ezúttal sokkal ízesebb-finomabb, pont-jó-galuskákkal és jó sok petrezselyemmel. nyamm.
próbáltam érdeklődni az érintetteknél, nem unlmas-e ("nem!"), illetve csendben megjegyeztem, akkor most főzzek-e minden nap borsólevest, mire a férfi részlegről határozott 'igen' hallatszott, engem eközben azért mégiscsak elöntött valamiféle büszkeség és öröm, hogy ízlik a főztöm (ennyire!?!). a női szekció minderre, és a "kér-e még?" kérdésre igenelve fejezte ki egyetértését (magyarán: repeta).
nos, mit lehet ilyenkor tenni!?

az elkövetkezendő hetekben, fulladásig, borsólevest fogunk enni..:-)