egész jól alakult. a hely, bár messze van (és így rá kellett döbbennem, az örsön nem csak az ikea van, de buszmegálló is, továbbá, hogy embertömegek tudnak hömpölyögni az aluljáróban egészen embertelen időpontokban, és egymás kipárolgásaiban melegednek a tömött szerelvényeken), egészen barátságos, a munkatársak ma már határozottan emberszámba vettek, sőt, kedvesek voltak, stb., bár a kávéautomatából valami minősíthetetlen, forró trutyinak sem nevezhető folyadék érkezik, állítólag kávé.
kezdem megszokni, ez a lényeg. és, eddig egyszer sem aludtam el, ami - ha végigtekintek életpályám göröngyös rögein, és "az idő vasfoga elrepül felettünk", miegymás - ez azért valami.
egyetlen említésre méltó dolog, az a helytől nem messze, az egyik kertben igen kifinomult ízlésre valló, szélmalmot, házikót és kishidat formázó egység, mondhatni kompozíció, ami úgy hiszem, kimeríti a 'kertitörpe' fogalmát. gondolom, nyáron, kis patak is csordogál a hidacska alatt. mindenesetre üt.
hát, kb. ennyi. ma pedig meg kell emberelnem magam, hogy el ne aludjak most délután, hogy aztán este ne 1-ig kukorékoljak, miközbe szorongva sasolom az órát, bruttó hány óra alvásra van még esélyem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.