nos, gondolom, senki sem fulladt bele az izgulástól kicsorduló nyálába, hogy vajon hogyan alakultak a japán kalandok, így hát bátorkodom további haladékot kérni; jó hír viszont, hogy -ha minden jól megy, márpedig rám férne!- nemsokára IGAZI fizetést fogok kapni!!! valódi státusz meg minden!! jeeeee!!!:-) szóval alakulnak a dolgok melóhelyen.
továbbá óriás-flow-projektek keretében a minap szétszereltem gyermek járókáját (khm... ideje volt már!) és felszögeltem egy bazi nagy képet a hálóba (warhol másolat, olaj, kissé nyomasztó, majd csinálok róla ide ízelítőt, de baromi jól néz ki), azért nem vagyok gyenge, lássuk be:-).
mi van egyéb... nem is tudom. újra fogom éleszteni a blogot, mert idegesítő, hogy azt a kényszert érzem, hogy nem írhatok addig ide semmit, amíg be nem fejezem a japános cuccot. márpedig hozott valaha valaki efféle szabályt!? könyörgöm, hiszen ez a saját blogom!!? hát, igen.. erre inkább nem reagálnék.
hm hm *szerző gondolkodik*
most nem jut eszembe semmi érdemleges. még mindig vannak epe (???) görcseim. ez érdekel valakit?? hm. meg nemsokára lesz egy szipiszupi hand made pulcsim, fotó szintén várható (hehe). meeeg... meg meg... nem igaz, hogy tényleg nem történik velem semmi??
most, hogy felszabadítottam magam a folytonosság kényszere alól, asszem többet fogok ide írni. egészen megkönnyebbültem!:-)
ps. fater ma átadta (kapaszkodni! pendrájvon!!!) a nála lévő japán képeket, majd teszek fel olyat is, amin látszódom. végtére úgyis csak az ismerőseim olvasnak, az ismeretlenek meg úgyse ismernek... szóval tökmindegy

érzékelem én, hogy haldoklik ez az élmény-beszámolós sztorizgatós vonal (meg hát a többi is?!), de jelenleg túl sok a történés ahhoz, hogy írni tudjak. mindenesetre élek, jól vagyok, és sokat gondolkodom-analizálgatok, ez utóbbi nem mindig tesz jót, de szükségszerű.
szóval majd, majd... nemsokára!:-)

nemsokára a képeket is sikerül kibányásznom a gépemből, és akkor majd újult erővel folytatom az élménybeszámolót! (és tessék majd visszalapozni az utólag beszúrt képekért!:-))
addig pedig meló és flow-csírák utáni áhitozás. és egy kis frissítő columbo!:-)

udv, meg epphogy tokiobol. nemsokara otthon leszek, es akkor a preciz szipiszupi jegyzeteimbol sorjaban mindent rekonstrualok majd. mar csak masfel nap...
igi, ugye?? :)

holnap elhanyom kicsiny hazánkat, egy hétre. tervezem azonban, hogy a blogomat folytatom odakünn is, végtére is, mégiscsak japánba megyek, ami azért nem épp a világ vége!?:-) szóval beszámolók, fotók, és mindenféle szaftosság várható.

most pedig zúzok csomagolni + hajatmosni. és még hátra van egy búcsú-mosogatás.
üdv! üdv!

ps. megnyugtathatok mindenkit, igen, nem felejtem itthon a szusis bugyikat, már bekészítettem!:-)

amint megelégedetten megállapítom, hogy mostanság teljesen átálltam a korai kelésre, puff neki, hát ma nem beszunyáltam reggel, mint állat?? ennyit erről. elbizakodottság, fújj.
ma főnökkel spannoltam egész nap, bírom a fickót, mosolygós sármosan-ráncosodó szemei vannak (vannak férfiak, akiknek annyira jóláll a szemránc - mindegyiknek??:-)) -, hogy eszméletlen, teljesen meg tudok halni a férfiszarkalábaktól), meg az egész feje mosolyog, ha mosolyog (gyakran teszi, fejlett humorérzékkel rendelkezik, ami azért nem rossz tulajdonság egy főnöknél, főleg az ő szakmájában), és kicsit szeplős is, meg persze nagyon okos. no, nem kell azt gondolni, hogy rákattantam vagy ilyesmi, ebből már kinőttem, inkább örülök, hogy olyan górém van, akitől tanulni is lehet, nemcsak azon filózni, hogyan mit csináljak, hogy nehogy magamra haragítsam... és megbeszéltük, japán után belevetem magam a meló sűrűjébe. pompás!
ma amúgy folyamatosan hiányérzetem van, érzem, hogy valamit el fogok felejteni, mégpedig valamit, amit holnap kéne... megtennem? megvennem? elintéznem? nem tudom. erősen gondolkodom, beruházok egy doboz ginko biloba kapszulába, néha azt veszem észre, mások megmosolyognak (!!), hogy nem emlékszem bizonyos dolgokra. ez azért már kínos:-)
készül a forraltbor. mmm.
és azon töröm a fejem, milyen trükkökkel tudom majd magamhoz venni tesóm digitális gépét, hogy zseniális fényképekkel térhessek haza (nyugi, jut majd belőlük ide is!! feltéve, hogy megtom zsákmányolni a kütyüt), tényleg kezdek izgatott lenni. és már kognitív terápiára fogtam magam, hogy kibírjam a tizensokórás repülőutat cigi nélkül. reméljük, folyamatosan etetnek majd:-) (ööö... nagyon látszik, hogy még nem jutottam az útikönyv közelébe se!?!)
najó. csak szócséplek. majd még tán benézek. üdv addig is!!

nem a szeren, csak a melóhelyről; tiszta szerencse, hogy 'önkéntes' vagyok, ennyi talán még belefér. viszont könyörtelenül be kell ma fejezzem a hazahozott munkát, különben nagyon kínos lesz, kedd óta ígérgetem. hm.
gyermeket és woodyt épp az imént zavartam le a játszótérre, hogy addig nyugiban elmosogathassak, meg kicsit pakolásszak, muszáj csili-vili lakást itthagynom, és nem szombaton akarok kapkodva csodára vállalkozni.
ma újabb 3 alsóval tértem haza a reggeli kirándulásból, a 3 szusis bugyi után (én így készülök az útra:-)) vettem 2 new yorkosat (hátha egyszer oda is eljutok???) és egy halloweeneset, denevérekkel, de csak gyermek kedvéért, aki tegnap faterral denevéreket nézegetett a bálkónon. jó is az. (mondanom se kell, gyermek rögtön kiszúrta a zacskóból előficcenő - amúgy denevéreket ÉS halálfejeket mintázó - alsót, és szem látomást nagyon lelkes volt, bár első blikkre ő a denevéreket madárnak vélte... mindegy, a szándék a fontos, nem?!?)
megyek is, múlnak a drága percek. még tán jelentkezem. üdv!

alvááás!
mi tagadás, kicsit sűrű volt az elmúlt egy hét. hm. persze így utólag, semmi sem tűnik különösebben érdekesnek..
voltam képzésen, és rájöttem, a spirituális-lelki-meditatív-imádkozós oldalam haldoklik. sűrgősen tennem kéne valamit. és tudom, hogy ebben a tv (is) nagy ellenségem - mert ugye ki a franc fog energiát belefektetni egy koncentrált befelefordulásba, ha helyette ledögölhet tévét nézni!? no, de (és akkor most szólok!) jövő héten, ha elutazom japánba, majd ott... (?? ezt honnét veszem, vajon, ki tudja!?)
mindenesetre ettől a felismeréstől nem lettem boldogabb.
és rájöttem (mivel budán van a képzés), mennyivel másabb világ a budagyöngye: bemerészkedtem a papírboltba, hát csak ámultam-bámultam, olyan holmik voltak, nem is beszélve a halloween-i cuccokról, függőbigyulák meg kivájt-tököt formázó izébizék, biztos arrafelé nagy partikat rendeznek ilyenkor, izgi "zsúrokat", beöltözéssel meg mindennel, ami kell, ebből is persze csak én maradok ki. na mindegy. sikerült viszont beszereznem két dombornyomásos-csillogó füzetet, az egyiken egy élethű (!!!) kaméleon, a másikon pedig egy szitakötő látható. üdítő.

aztán vasárnap, takarítás címszó alatt átrendeztem gyermek szobáját, nem mondom, hogy tökéletes lett, de talán egy ideig kielégíti az igényeket. hintaszéket kivittem, helyette bezúztam egy nagy fotelt (felboríthatatlan!), és a pelenkázóasztalt szépen odacsűrtem a radiátor elé, hogy legalább egy kicsit megnehezítsem a hőfokszabályozó felcsavarását. és persze elpakoltam 3 polcnyi magasságból, stb., úgyhogy gyermeket kisebb-nagyobb jóérzéssel be lehet reteszelni a szobájába. eddig amúgy egész jól bevált (leszámítva egy peleka-szétdobálós akciót, amikor kénytelenek voltunk rájönni, a pelenkászacskó _ott_ rossz helyen van... és hasonlók). meglátjuk.

melóhelyen is fantasztikus előrelépéseket tettem, komoly feladatokat kapok, amiket jómunkásember módjára el is végzek, mindenki örül és bólogat (pl. ma referáltam, mindenki csak nézett, hogy ez milyen szuper meg mi, bár lehet, hogy csak az "új seprű jól seper" lelkesedésemen mosolyogtak). jó nekem. ééééés újabban nem alszom el! SŐT!!! tekintet nélkül arra, milyen nap van, hajnali 7kor kipattan a szemem. tyűha. ideje orvoshoz fordulnom!?

kedd. a Szabad Nap. el is indultam kellő mennyiségű lóvéval a kártyámon, hogy most aztán tényleg, nincs mese és kímélet, hullára fogom shoppingolni magam, tényleg, totál el voltam szánva, és, nem tudok mi mást mondani, egyszerűen nem tudtam mit venni!! kínomban felpróbáltam egy nadrágot meg egy felsőt, de rémesen álltak rajtam, pedig azért az az árkádos h&m elég nagy üzlet, de csupa kismama-cuccok voltak, mindez szürkében!? ki érti. totális csőd. aztán, gondoltam, ha valahol, hát majd akkor a womensecretben elköltöm a pénzem, de legnagyobb döbbenetemre ott sem kacsintgatott rám semmi. maradt a lush. ahol kiderült, amiért mentem már elfogyott, amúgy pedig az összes kedvenc termékemet megszüntetik (naná!). hurrá.
ennyit az elszánt vásárlásosdiról. bánatomban beruháztam egy egészséges-életmód homoktövis teába (NEM HISZEM EL, hogy ettől majd hipp-hopp ellenállóbb leszek, a placebo-hatásban viszont igen, úgyhogy 400ft-ot megért.. az íze amúgy rettenetes, jencivel meg is jegyeztük, ez csak hasznos lehet, ha ilyen szar az íze.).
délután meg elaludtam, alig értem oda a sztepp-órára, bemegyek, hát nincs ott senki.. megnézem az órát, 5 óra 1 perc... várok. végül felbukkant a tanár meg még egy nő, szóval kicsit magán-óra fíling volt, de annál jobb. szinte érzem, ahogy száguldozom a parketten (természetesen, nem érzem, de muszáj mondogatnom, különben csak az ego-m zsugorodik).

ma... hát, semmi. meló, aztán gyermek, aztán itthoni-meló, ja meg a vadiúj útikönyvem olvasgatása. nyamm-nyamm. ja, és columbo!!! már megy is. megyek én is. üdv!

ps. faternak üzenem, gyermek fejlődése ismét biztosítva van a lámpa kiiktatásával, mától NEM ALSZIK FÉNYBEN. reméljük, holnap arra ébredünk, gyermek a hamlet monológot szavalja a kiságyában... esetleg az "it's been a hard day's night"-ot énekli, teljes átéléssel, gitárszólóval:-))

ingerdús napjaim voltak (melóhelyi izgalmak, osztálytalálkozó, képzés, lakberendezés, miegymás); írok, amint lesz rá kapacitásom. üdv!

ez volnék én... (nem röhög!!)
ma megkaptam melóhelyen az első felelősségteljes munkámat, csupa izgalom volt a nap, ebből adódóan végig rohanás, még automata "kávét" (ld. lentebb) is elfelejtettem (elfelejtettem!? felejtette a halál. időm nem volt!!) inni; persze haza is hoztam a melóból, úgyhogy house után sipirc dógozni.. de, még mindig jobb, mint a semmittevés (ami azért szintén nem rossz).
kb. ennyi történt. gyermekkel - nózifolyásra való tekintettel - indór-ektivitiztünk, legózás, olvasás és traktorozás kifulladásig.. remélem, holtan zuhan az ágyba, és nem kolbászol szerteszéjjel a lakásban egész este (ma jöttem rá, miért nincs soha tiszta kiskanál reggelente - gyermek szépen módszeresen, amikor reggel kimászik a kiságyából, és elindul garázdálkodni, természetesen először a konyhafiókot veszi célba, és beledobálja a kiskanalakat a mosogatóba... persze erről is én tehetek, mert a kávékavaró kanalat reggel mindig odateszem a mosogató szélére /hátha iszom még egyet.. jól jöhet még/, és megengedem neki, hogy ő taszajtsa a mosatlan közé..). na mindegy. asszem túlragoztam.
koncentrálj. koncentrálj... remélem, azért éjfél előtt befejezem a hazahozottat.
megyek is. minden perc értékes!:-)
ps. hallom, gyermek nem alszik. hmm. ennyit a beteg gyerek = levert gyerek gondolatkörről.

PINCEÁSZKÁT!!!!!
(sajnos a kép nem olyan jó, mint az eredeti, az ikea katalógusban. de azért így is ÜT!!!)
még azért meggondolom, ne tartsam-e meg magamnak...:-)

végre láttam, hogyan lehet a rubik kockát kétszer (!!) kirakni 1 metrómegálló alatt! gyorsan. a titka: az egy ujjal pörgethető sorok (emlékszem, amikor rajtam volt a rubik-őrület, úgy kellett csavargatnom a vadiúj kockámat, hogy csak úgy nyekkent belé! biztos van sok jó módszer arra, hogyan kell ilyen klasszul sikamlóssá tenni a rubik-kockát, én odáig nem jutottam... mondjuk, az intenzív használat biztos segít... a kis matricák nekem is lejöttek róla, de az nem az igénybevételtől volt, hanem a táskám veszélyes tartalmaitól..). nem volt gyenge a srác, fél kézzel pikk-pakk úgy kirakta, hogy nézni is rémisztő volt. elég sok megállót mentünk együtt, nem számoltam, de vagy 20-szor tutira megcsinálta. ja, és diszkréten (!!!) félrenézett, amikor fél kézzel aztán megint összekeverte... hehe. nehogy ám meglesse, hogyan is keveredett!!!