kedves Csajom,
ezt a bejegyzést neked írom, mert
1. túl jó a blogod
2. úgy érzem magam, mint jóseggű columbo basset hound-ja.
remélem, érted.
mielőtt belefognék, asszem iszom egy teát. fatertól kaptam, helyesbítek, elkunyeráltam, egészen lenyűgöző, elég ha csak annyit mondok, azt hittem, valami ízesített feketetea. és nem. natúr zöld. fater megemlítette, mennyibe kerül 100 grammja, de eleresztettem a fülem mellett, ez kábé olyan, mint amikor a mikulás rajtahagyja a csokimikuláson az árcimkét.

szerda van, de néha hétfőnek tűnik, ami a helyzetemet tekintve kissé nagyzoló beszólás, mivel nem is dolgozom. láblógató gyeses anyukának látszó gondterhelt objektum.

mi jut eszembe. pl. ilyenek: tudom, nem kéne elvennem a kedvedet, inkább csak figyelmeztetlek: a nagy lakás/ház nem garancia semmire. tapasztalat. hadd világítsam meg egy hasonlattal. olyan ez, mint amikor adódik egy vízszintes, üres felület (mondjuk másfél napos izzadságos pakolás után) - és az ember virul a büszkeségtől, hogy hát igen, ez aztán a rend és Tökéletesség netovábbja, gyorsan áthívja mutert is, hadd lássa ő is, a Felületet.
majd jön az este, az ember kissé elfárad, hol az a papír?, ja itt, hová tegyem, hogy el ne veszítsem, najó, ide a Felületre, mindjárt elrakom, aztán meg fürdésig meg sem áll, ez a hajcsatt már nem kell, lerakom (észre sem vettem, a Felületet eltakarta a papír), szivecském, micsináljak az epilátoroddal? á, tedd csak le, Tudatlan meg ráteszi ugye a papírtól takart, hajcsattokkal benőtt Felületre. és akkor még nem jött el a reggel, amikoris Felület újabb lakójaként, valahogyan, odakerül egy bögre (félig megivott kávéval), egy tubusos kézkrém, zsebekből előkerült félig-szaggatott zsebkendőfoszlányok, üres joghurtospohár, Gyermek félig megrágott almája, felbontott konyhai törlőrongy-csomag, egy távirányító (ez meg hogy kerül ide!?), némi aprópénz, egy cikk-cakk olló, csavarhúzókészlet, "jól-jöhet-még" műanyag dobozka, pár "még-sem-ezt-veszem-ma-föl" nyaklánc... és szegény Felület, már megint Kupi lett belőle.
no, csak azt akarom mondani, a cucc termelődik, és törvényszerűen kitölti a rendelkezésre álló teret. légyen az bármekkora.

persze, a harminckettő, az harminckettő, igazad van.

mikor mondod már végre, hogy fogjam be??:)

vihar, halogatott takarítás.
cigi és pontos időbeosztás készítése. immár kilencedszerre, természetesen, 2 könyv odébbpakolásán egy alkalommal sem jutok messzebb. újabb cigi. végülis ráérünk.
a vihar most már nagy.
tömködöm az ablakréseket, legalább csinálok valami hasznosat, valami halasztást-nem-tűrőt. folyik a víz mindenütt, hiába, nyáron meg kéne csinálni a szigetelést.
a viharokat szeretem, olyan izgalmas, meg félelmetes, hát, legalább van ürügy, miért nem haladok a takarítással.

elmúlt a vihar, már-már kisütött a nap.
nini.
egy asztal.
a szemközti háztetőn.

tán le kéne onnét szedni. az eddig nem volt ott. nem volt ott, ugye???
105. nem kapcsolható. milyen meglepő.
112. nem veszi fel senki, már századszorra hívják fel a figyelmemet, hogy rögzíteni fogják a beszélgetést. nekem aztán mindegy, csak vegye már föl valaki.
mindenkinek beszámolok a feletébb mókás látványosságról. kissé aggasztó ugyan, hogy ekkora szélben ott van az a micsoda, nadehát ha nem veszik fel az illetékesek a telefont, most mit tegyünk.

este. vacsora fateréknál, rántotthús, a nap megmentője. gyermek is megérkezik, indulás haza.

nézzük meg, hol az az asztal! hát csak nem félig lelóg már a tetőről?? egész fellobban bennünk a felelősségtudat. woody már kapja is elő a mobilját, fél kezében lóg gyermek, intézkedik.
egy igazi Tűzoltóval beszél!

már este 9 van, gyermeket éppen letettük, hát halljuk, hogy ninó meg villogás, megjöttek! a MI tűzoltóink!!!:-)
Szerző woody szobájában, a széken, félig kilógva az ablakból követi az eseményeket, és mindent pontosan rögzít. hús-vér eksön, ráadásul mindez nekünk köszönhető! virulok a büszkeségtől. (mintha nem lenne természetes... na mindegy:-))
leparkol a tűzoltóautó. nézegetik a nevezett tárgyat, világítják, kikerülnek a bólyák az utca és az úttest megfelelő pontjaira. bejutnak a házba, percekkel később a lehullott tetőcserepek helyén kiszűrődik a padlásról némi fény. terepszemle.
házinéni már lent áll, nagyon izgatott, micsoda események, intézkedik, és már a többi lakónak magyarázza, hogy a vihar meg a tetőn valami... hehe. ha tudná...:-)
20 perc telik el, látszólag tétlenül, ám ekkor a ház előtt -és nyilvánvalóan útban álló- autók tulajai felbukkannak, kissé alulöltözve, egy dzseki takarásában, és készségesen elmenekítik személygépkocsijukat, szám szerint hármat.
kezdődhet az akció.
időközben megjelenik egy másik tűzoltóautó is, csak a villogását látni, takarják a bokrok.
két tűzoltó a ház elé parkolt tűzoltóautó emelőkosarába szállnak, és huss, már emelkedik is, villám sebességgel, jobb, mint a vidámparkban.. felérve alaposan szemügyre veszik a képződményt. szerző kissé értetlenkedik, mi a fenéket tökölnek ennyit, kapják le oszt jónapot, de nyilván valami nagyobb dologról lehet szó, mindenesetre a tűzoltók üres kézzel ereszkednek vissza a földre.
megjelenik a harmadik tűzoltóautó, kétszer akkora mint a másik kettő, nagy és piros, és ennek is van valami emelőbizé a tetején. szerző ekkor már bánja, hogy évekkel ezelőtt nem fektetett kellő munkát a tűzoltói mesterség tanulmányozásába, mint kortársai, bizonyára, mentségére legyen mondva, hogy akkoriban a rovarvilág tanulmányozásával volt elfoglalva. nagy a tanakodás közben odalenn. több lakó felébred a zajra, nézik, nézik, mi a manó, de persze nem látnak a fejük fölé, így csak Házmesternéni elmondásaira hagyatkozhatnak.
szerző ennél a pontnál kezdi gyanítani, talán egy óvodáscsoport rekedt a tetőn, ezért a nagy felhajtás.
végül belendülnek: a nagytűzoltóautó emelőszerkezete a magasba lendül, utána a 2 tűzoltó az emelőkosaras izében, és sok-sok percnyi matatás következik: a drót ráaplikálása a szerkezetre (ami vélhetően mégsem asztal, de sötét van, szerző csak találgat). (ja és nem óvodáscsoport mégsem, mert nem sikoltozik senki.)
közben persze zuhog és fúj.
végül aztán sikerül rászerelni a drótmicsodát, a tűzoltók visszavonulnak, az emelőkar meglendül, de beakadt, tűzoltók vissza, rángatják, visszavonulás, újabb próba, ezúttal már sikerrel, és hooooppp máris ereszkedik lefelé a cucc. egy darab tetővalami, hullámos bádoglemez, amire lábakat szereltek, ki tudja, honnét röpült oda.
a taps elmarad, én azért nagyon büszkén feszítek az ablakban, ugye, ugye, ha a megmentett életekre gondolok, végül is csak egy fél doboz cigit szívtam el izgalmamban, szarrá fagytam, de egy ilyen akciót ki nem hagytam volna, és lám-lám, az ember biztonságban érezheti magát. Éljenek a bátor, nagy és erős tűzoltók!:-)
azon pedig teljesen meghatódtam, hogy csak azután kezdtek cuccolni, hogy még ellenőrizték, nem maradt-e még valami a tetőn.. micsoda figyelmesség! sőt! egy tűzoltó visszarögzíti maguk után a kaput. csúcs.

szóval így történt.
asztal a háztetőn.

Több emberrel is beszéltem a kérdésről, és megerősítettek: valóban (napok óta!) fekália szag van a városban. nem egyszerű szar szag, hanem az ocsmányabb, pöcegödör változat.
amikor kiléptem a folyosóra, egy kissé elbizonytalanodtam... amikor már az utcán voltam, határozottan kezdtem gyanút fogni, hogy talán nekem lesz ma állati nagy szerencsém, ezt egy (illetve két) diszkrét mozdulattal ellenőriztem is, de nem. a cipőm tiszta. szarszag meg továbbra is van. menet közben is van, szélben is érezni.
aztán elmetróztam az árpád hídig.
szar szag.
nem értem.. tán olfaktorikus hallucinációm van?? vagy valami csatornázási katasztrófa történt, vagy micsoda?!
ha valaki tudja a magyarázatot, esetleg hasonlót tapasztalt vagy épp ellenkezőleg, kérem, ossza meg a tapasztalatait. köszönöm.

kissé bedöglött a blog, feltűnt, nade volt már ilyen, és lesz is még, úgyhogy nem esem pánikba.
mert írhattam volna arról, hogy micsoda dolog, h az eü-s szavazás vagy mifene közvetítése miatt nem volt aznap esti mese. ami azért elég nagy szemétség, ha gyerek vagyok.
meg írhattam volna arról, hogy hogyan mélyedtem el a flickr oldalam rendezgetésében meg mások képeinek nézegetésében,
vagy arról, woodynak milyen kalandjai vannak a játszótéren, nap mint nap, de erről meg neki kéne írnia.
persze ecsetelhetném, hogy hogyan gyúrok a lomtalanításra, meg hogy hogy állok a nyelvtanulással, de valszeg ez is annyira érdekelné a véletlenül idebotló népet, mint az, ha nem írok semmit.

úgyhogy mondjuk egy újabb egészségügyi beavatkozásig nem is tudom, jelentkezzek-e még egyáltalán... :-)
(persze csak idő kérdése, hogy újra leteperjen a grafomániám)

ismét jártam dr.hard-nál, megint tömött, ezúttal nem fájt, mert jó sokat vártunk, hogy hasson az injekció. hurrá. így kell ezt csinálni. sajnálatos viszont, hogy igazam volt, mert mondtam neki, valami nem stimmel az előző munkájával, mintha lötyögne meg beakad, ha rágok... megnézte, hát nem kitört egy darab tömés? legalább garanciális.

ma voltunk gyermekkel kiállításmegnyitón (biztos, ami boztos, megkérdeztem g-t, nem zavarná-e gyermek jelenléte, és ő biztosított, saját unokái is jelen lesznek, úgyhogy nincs mitől tartani), a legnagyobb csöndben azért gyermeknek sikerült megkérdeznie: "miért nem kell levenni a cipőőőőt?" :-) amúgy nagyon jól viselte magát, igazán meg vagyok vele elégedve, a képek pedig valóban nagyon szépek voltak, érdemes volt.

más újság nagyon nincsen... voltunk woody haverjának a meglepetés partiján, olyan jól sikerült, hogy a sok-sok barát több órát várt az ünnepeltre, akit nem sikerült semmiféle csellel-trükkel lecsalni a bulira... hehe. legalább tényleg meglepődött.
hoztunk haza gyermeknek gázos lufikat, reggel, amikor meglátta, úgy megörült nekik, hogy nincs az a sokpénzbe kerülő ajádék vagy csili-vili cucc, ami felért volna ezzel a két lufival... szóval volt nagy örömködés.

hát, kb. ennyi.

fogorvosnál jártam - immár másodjára, és nem bírom megállni, hogy le ne írjam.
Dr. Hard roppant megnyerő valaki, poirot biztos azt mondaná rá, "maga, a megtestesült diszkréció" (bár ő ezt leginkább saját magára szerette mondani), kimért és nagyon nett. hát igen - Dr. Hard olyan, mint egy fogorvos. (fúúúj, sztereotípiaa!)
igazán semmi érdemleges nem történt amúgy, szóval nem akarok egy gigászi blogbejegyzést szentelni az ügynek, csak szemezgetnék... például egy percre elbizonytalanított a tény: odamegyek a fogorvoshoz, nem fáj semmim, eljövök a fogorvostól, fáj a fogam (!?!) - bár woody megnyugtatott, ez el fog múlni, igyak egy flektort, és nyugodjak meg (tán idegesnek látszom? amúgy pedig nem is pánikolok, csak valahogy tényleg mókás..)
de kedvenc jelenetem azért mégis ez:
Dr. Hard: Kedves..., szóljon, hogyha fáj, jóóó??
én: Jó.
Dr. Hard: bbzzzzz-bzzzz-bzzzzzz...
én: áááú. ... ááeeeeeeee
hiába.
Dr. Hard pár perc múlva: Fáj? Jó, mindjárt abbahagyom. - és fúr tovább..
nézzük a jó oldalát - legalább érezhettem úgy, hogy számít a véleményem:-)

ja és a csúcs: a plafonon egy CSUDÁLATOS tájkép egy erdőről, ahol csobog vmi patak és minden zöld, és még a moha is zöldebben búrjánzik a sziklákon, mint máshol, és szinte érezni a levegőben az ommm-szagot! mert a zöld megnyugtat! igeeen
(megjegyezném: tényleg jobb ezt bámulni, mint a neoncső márkáját. továbbá érdekelne, hány variánsa létezik még ennek a képnek, ugyanis ez kísértetiesen hasonlít faterék házában, a liftben lévő képre.. nem teljesen ugyanaz, de a patak... óóó jeee)

tisztában vagyok vele, hogy a fogorvos
1. nem szadista
2. nem a szórakoztatóiparban dolgozik.
de képtelen vagyok megszokni. (tudom, tudom, akkor ne járjak fogorvoshoz, hulljon ki az összes fogam, és sorvadjak el itt helyben)

... de olyan ebédet alkottam, hogy jamie oliver és nigella kis béna kezdők hozzám képest:-) következő:
kis póréhagymát karikákra, olajba, bele a kb. kiolvasztott tenger gyümölcsei; löttyintettem bele egy kis fehér bort is, épp volt... ebbe bele apróra vágott jó-maréknyi friss rukkola, 1 cs. petrezselyem, rotyog, icipici színesbors (ami maradt az üveg alján - ebből is kifogytam), és bazsalikom (szárított), miért ne. rotty-rotty, ja és sóztam is. aztán beledöntöttem egy hámozott paradicsomkonzervet.
persze, későn kapcsoltam, hogy alig van valamicske tészta a doboz alján, úgyhogy kifőztem mellé japán tésztát is (amit a kínai levesbe szoktam tenni). minő profizmus, pont egyszerre lett kész a kettő, zsupsz bele a szószba, keverem, kavarom, aztán kész is.

ütős lett nagyon:-) igazi intuitív recept:-)
apu csillogó büszkesége vagyok.

el sem hiszem! most lett vége a tényeknek, és időjárás: gaál noémi. már hallom a hangját (tra-la-la-la), előre félek, de nem! láss csodát: életemben először láttam gaál noémit normálisan kinézni.
a problémám a következő:
adott egy nő, aki jól néz ki: csinos, jó alakja van, mittomén, szóval egészen jól mutat. és erre a nőre folyton gázabbnál gázabb ruhákat aggatnak. valami mindig előnytelen rajta. pedig a nő tényleg rendben van, de nem értem, a stylist talán vak?? vagy csak ennyire tehetségtelen???
na mindegy.
ma legalább az is kiderült, hogy van remény!
mamámmal is próbáltam már amúgy a kérdést megvitatni, ő csak annyit mondott: "jaa, tudom melyik az a nő... amelyiknél csak az időjárásra nem lehet figyelni, annyira elvonja a figyelmet.." hát igen:-)

végre megszereztem fatertől a képeket. nem volt kedvem bíbelődni velük, ezért a kiválasztott képen sem bütyköltem semmit. álljon itt a Mű, úgy, ahogy megteremtettük (ld. egy korábbi bejegyzésben):
























































balra jenci néni lába látható, középen szerző a félig megevett mandarinnal, a jobb oldalon pedig gyermek látható (már amennyire a személyiségi jogai engedik:-).

(tisztában vagyok vele, hogy nem létezik mocsárláp, de jól hangzik)

ma indokolatlan jókedvvel ébredtem. ez gyanús. és némi óvatosságra int. ugyanis bomlasztja a fegyelmet, aminek amúgyis híjján vagyok.
szóval a napok telnek, eszp.tanulással meg mosogatással kb., semmi izgalom, semmi kreativitás. ettől őrülök meg.
tegnapi beszélgetésünk jencivel ráébresztett: teljesen le van blokkolva a kreativitásom. tanulni KELL, nincs mese, EZ most a Feladat, és ettől a gondolattól egyszerűen nem tudok szabadulni, képtelen vagyok bármi mással foglalkozni.
ennek ugye örülnöm kéne: végre nem az a helyzet, mint pl. a vizsgaidőszakban, amikor feltűnően sok sütit sütöttem és mindig rendet raktam meg ilyesmik, persze csak azért, hogy tanulni ne kelljen, mindezt "épp csak pihenek egy kicsit 2 tétel között" felkiáltással. hát, hiába, ugye az ember mégsem pálma.
most viszont nem tudok magamtól magamhoztérni: azt csinálom, amit kell. fúúj. ez azért igazán túlzás. pedig milyen jó volna megint belemerülni egy jó rajzba vagy képregénybe! vagy olvasni valamit, valami mást, vagy egyszerűen bütykölgetni valamit.
megtehetném, senki nem áll a hátam mögött, senki nem tapossa a torkomat, és lám, ilyenkor derül ki, hányadán is állok a felettesénemmel.
és ami az igazán érdekes: miért nem tudok én ennek örülni? végre úgy viselkedem, ahogy mindig is szerettem volna hasonló szituban: tanulok, amikor kell. meg kéne most veregetnem a vállamat, hogy hát igen, jó srác vagy, végre felnőtt módjára viselkedsz. de én ennek valahogy nem örülök.
posvány és mocsárláp.
szombaton képzésre megyek, remélem, ott felráznak egy kicsit (ahogy mindig), és feltöltődöm mindenféle gondolattal és rejtélyes eredetű energiával. mert elvileg, ha kicsit mániás volnék, beleférne a napomba a tanulás mellett egy kis "kikapcsolódás", egy kis kreativitás is. simán. és ha szerencsém lenne, még fel is tudnék benne oldódni.
hja, a jó öreg flow-csírák. talán szólnom kéne megint jencinek, hogy azonnal küldjön nekem néhányat fénypostával.
flow-csírák, flow-csírák, merre vagytok??







itt vagyuuunk, itt vagyuunk, jövüüüüüünk!!!!!

fene gondolta volna, hogy ennyi (szám szerint: 2) évtizeden keresztül be tudtak csapni a filmesek, teljesen észrevétlenül, nem is fogtam gyanút, egészen mostanáig.
köszönhető ez annak, hogy
1. woody nem alkoholista
2. ma jégpályává fagyott a járda.
történt ugyanis, hogy reggel (9 előtt pár perccel) gyermekkel elindultunk a szokásos vasárnap reggeli programunkra. már majdnem becsaptam magam mögött az ajtót, amikor látom, esik, sebaj, visszük a giga-pálmaleveles ernyőt (amin még mű-vízcseppek is vannak!!), egyszer ezt is el kell kezdeni (mármint az ernyővel-közlekedést). amint kiléptünk az utcára - egyik kézben esernyő, másikban gyermek-kéz - rájöttünk, további pikantériája lesz ennek a kis sétának a csontjégre fagyott járda.. próbáltam gyermeknek magyarázni, ez milyen jó móka, lehet korcsolyázni és csúszni, de szegény nagyon meg volt rettenve, úgy kapaszkodott a kezembe.. gondoltam, megyünk majd egy kicsit, és akkor majd rájön a dolog ízére... már egészen jól haladtunk, amikor látom, a szemközti sarkon elvágódik egy néni, tessék csak várni, jövüüünk, gyermekkel szélsebesen, ernyővel, mindenestül átpenderülünk az útkereszteződésen. gyermeket egy biztos, havas pontra leállítottam, mondtam neki, nem mozdul (nem is mozdult, egy tapodtat sem), ernyőt összecsuk, nénit megragad, és hórukkk ---
néni visszahuppan.
nem lesz ez így jó. még egyszer - ezúttal két kézzel -, hóóórukkkkkkk. néni visszahuppan. ki érti. hiszen ez csak egy néni!? nem egy szumo-birkózó.... a filmekben a hullákat ide-oda dobálják, hát nemigaz, hogy ne tudjak egy nénit felsegíteni az utcán. jó, jó, kicsit csúszik, dehát ezért vagyok jó kondiban.. ejnye, no.
a lényeg, hogy ott szerencsétlenkedtünk, amikor megláttunk egy autót, aki éppen kikanyarodni készült, integettünk, egy jó 50es pali kiszállt, és pikkpakk fölrántotta a nénit, összeszedtük a cumóját és a fickó meg hazavitte autóval (ilyen még léteziik!?).
én meg ott álltam gyermekkel, aki az akció közben az 'elestéééél?', 'micsinál a néniii?', 'elcsúszott?' kérdéseket rotációs jelleggel nyomta, és úgy határoztam, jobb, ha mi is visszafordulunk.

hát így kellett rádöbbennem arra, a filmekben, amikor a hullákat ide-oda pakolgatják, az mekkora kamu. már előbb is leeshetett volna, ez igaz, volt már olyan, hogy woody keresztben aludt el az ágyon, és úgy kellett odébbtaszajtani, de ott, az utcán, a 'bajban' szembesülni azzal, hogy ehhez még gyúrnom kéne.... hát, kissé frusztráló.
mindenesetre ezentúl HANGOSAN fogok kacagni, amikor pöttömnyi andzselinadzsolik futnak majd a tv-ben, kezükben a Kigyúrt Hős ájult testével... hehe.

aszongya: "Tokaj-hegyalja híres hegyoldalain termett, a hárslevelűre jellemző elegáns (??) savakkal rendelkező, -most jön a kedvencem!- a pincemesterek által "magát itató", kellemes, harmónikus borunkat rejti ez a palack." - basszus, pedig azt hittem, az van benne, ami rá van írva..
de a legjobb az azért mégis a 'magát itató'. hm. ezt azért újra át fogom gondolni.
ja és van itt valaki vegyész (esetleg borász, bár az elég sportszerűtlen lenne)? milyen az elegáns sav? ezek szerint a sósav a prosztó-sav?
najó. hagyjuk:-)