fene gondolta volna, hogy ennyi (szám szerint: 2) évtizeden keresztül be tudtak csapni a filmesek, teljesen észrevétlenül, nem is fogtam gyanút, egészen mostanáig.
köszönhető ez annak, hogy
1. woody nem alkoholista
2. ma jégpályává fagyott a járda.
történt ugyanis, hogy reggel (9 előtt pár perccel) gyermekkel elindultunk a szokásos vasárnap reggeli programunkra. már majdnem becsaptam magam mögött az ajtót, amikor látom, esik, sebaj, visszük a giga-pálmaleveles ernyőt (amin még mű-vízcseppek is vannak!!), egyszer ezt is el kell kezdeni (mármint az ernyővel-közlekedést). amint kiléptünk az utcára - egyik kézben esernyő, másikban gyermek-kéz - rájöttünk, további pikantériája lesz ennek a kis sétának a csontjégre fagyott járda.. próbáltam gyermeknek magyarázni, ez milyen jó móka, lehet korcsolyázni és csúszni, de szegény nagyon meg volt rettenve, úgy kapaszkodott a kezembe.. gondoltam, megyünk majd egy kicsit, és akkor majd rájön a dolog ízére... már egészen jól haladtunk, amikor látom, a szemközti sarkon elvágódik egy néni, tessék csak várni, jövüüünk, gyermekkel szélsebesen, ernyővel, mindenestül átpenderülünk az útkereszteződésen. gyermeket egy biztos, havas pontra leállítottam, mondtam neki, nem mozdul (nem is mozdult, egy tapodtat sem), ernyőt összecsuk, nénit megragad, és hórukkk ---
néni visszahuppan.
nem lesz ez így jó. még egyszer - ezúttal két kézzel -, hóóórukkkkkkk. néni visszahuppan. ki érti. hiszen ez csak egy néni!? nem egy szumo-birkózó.... a filmekben a hullákat ide-oda dobálják, hát nemigaz, hogy ne tudjak egy nénit felsegíteni az utcán. jó, jó, kicsit csúszik, dehát ezért vagyok jó kondiban.. ejnye, no.
a lényeg, hogy ott szerencsétlenkedtünk, amikor megláttunk egy autót, aki éppen kikanyarodni készült, integettünk, egy jó 50es pali kiszállt, és pikkpakk fölrántotta a nénit, összeszedtük a cumóját és a fickó meg hazavitte autóval (ilyen még léteziik!?).
én meg ott álltam gyermekkel, aki az akció közben az 'elestéééél?', 'micsinál a néniii?', 'elcsúszott?' kérdéseket rotációs jelleggel nyomta, és úgy határoztam, jobb, ha mi is visszafordulunk.

hát így kellett rádöbbennem arra, a filmekben, amikor a hullákat ide-oda pakolgatják, az mekkora kamu. már előbb is leeshetett volna, ez igaz, volt már olyan, hogy woody keresztben aludt el az ágyon, és úgy kellett odébbtaszajtani, de ott, az utcán, a 'bajban' szembesülni azzal, hogy ehhez még gyúrnom kéne.... hát, kissé frusztráló.
mindenesetre ezentúl HANGOSAN fogok kacagni, amikor pöttömnyi andzselinadzsolik futnak majd a tv-ben, kezükben a Kigyúrt Hős ájult testével... hehe.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.