vihar, halogatott takarítás.
cigi és pontos időbeosztás készítése. immár kilencedszerre, természetesen, 2 könyv odébbpakolásán egy alkalommal sem jutok messzebb. újabb cigi. végülis ráérünk.
a vihar most már nagy.
tömködöm az ablakréseket, legalább csinálok valami hasznosat, valami halasztást-nem-tűrőt. folyik a víz mindenütt, hiába, nyáron meg kéne csinálni a szigetelést.
a viharokat szeretem, olyan izgalmas, meg félelmetes, hát, legalább van ürügy, miért nem haladok a takarítással.

elmúlt a vihar, már-már kisütött a nap.
nini.
egy asztal.
a szemközti háztetőn.

tán le kéne onnét szedni. az eddig nem volt ott. nem volt ott, ugye???
105. nem kapcsolható. milyen meglepő.
112. nem veszi fel senki, már századszorra hívják fel a figyelmemet, hogy rögzíteni fogják a beszélgetést. nekem aztán mindegy, csak vegye már föl valaki.
mindenkinek beszámolok a feletébb mókás látványosságról. kissé aggasztó ugyan, hogy ekkora szélben ott van az a micsoda, nadehát ha nem veszik fel az illetékesek a telefont, most mit tegyünk.

este. vacsora fateréknál, rántotthús, a nap megmentője. gyermek is megérkezik, indulás haza.

nézzük meg, hol az az asztal! hát csak nem félig lelóg már a tetőről?? egész fellobban bennünk a felelősségtudat. woody már kapja is elő a mobilját, fél kezében lóg gyermek, intézkedik.
egy igazi Tűzoltóval beszél!

már este 9 van, gyermeket éppen letettük, hát halljuk, hogy ninó meg villogás, megjöttek! a MI tűzoltóink!!!:-)
Szerző woody szobájában, a széken, félig kilógva az ablakból követi az eseményeket, és mindent pontosan rögzít. hús-vér eksön, ráadásul mindez nekünk köszönhető! virulok a büszkeségtől. (mintha nem lenne természetes... na mindegy:-))
leparkol a tűzoltóautó. nézegetik a nevezett tárgyat, világítják, kikerülnek a bólyák az utca és az úttest megfelelő pontjaira. bejutnak a házba, percekkel később a lehullott tetőcserepek helyén kiszűrődik a padlásról némi fény. terepszemle.
házinéni már lent áll, nagyon izgatott, micsoda események, intézkedik, és már a többi lakónak magyarázza, hogy a vihar meg a tetőn valami... hehe. ha tudná...:-)
20 perc telik el, látszólag tétlenül, ám ekkor a ház előtt -és nyilvánvalóan útban álló- autók tulajai felbukkannak, kissé alulöltözve, egy dzseki takarásában, és készségesen elmenekítik személygépkocsijukat, szám szerint hármat.
kezdődhet az akció.
időközben megjelenik egy másik tűzoltóautó is, csak a villogását látni, takarják a bokrok.
két tűzoltó a ház elé parkolt tűzoltóautó emelőkosarába szállnak, és huss, már emelkedik is, villám sebességgel, jobb, mint a vidámparkban.. felérve alaposan szemügyre veszik a képződményt. szerző kissé értetlenkedik, mi a fenéket tökölnek ennyit, kapják le oszt jónapot, de nyilván valami nagyobb dologról lehet szó, mindenesetre a tűzoltók üres kézzel ereszkednek vissza a földre.
megjelenik a harmadik tűzoltóautó, kétszer akkora mint a másik kettő, nagy és piros, és ennek is van valami emelőbizé a tetején. szerző ekkor már bánja, hogy évekkel ezelőtt nem fektetett kellő munkát a tűzoltói mesterség tanulmányozásába, mint kortársai, bizonyára, mentségére legyen mondva, hogy akkoriban a rovarvilág tanulmányozásával volt elfoglalva. nagy a tanakodás közben odalenn. több lakó felébred a zajra, nézik, nézik, mi a manó, de persze nem látnak a fejük fölé, így csak Házmesternéni elmondásaira hagyatkozhatnak.
szerző ennél a pontnál kezdi gyanítani, talán egy óvodáscsoport rekedt a tetőn, ezért a nagy felhajtás.
végül belendülnek: a nagytűzoltóautó emelőszerkezete a magasba lendül, utána a 2 tűzoltó az emelőkosaras izében, és sok-sok percnyi matatás következik: a drót ráaplikálása a szerkezetre (ami vélhetően mégsem asztal, de sötét van, szerző csak találgat). (ja és nem óvodáscsoport mégsem, mert nem sikoltozik senki.)
közben persze zuhog és fúj.
végül aztán sikerül rászerelni a drótmicsodát, a tűzoltók visszavonulnak, az emelőkar meglendül, de beakadt, tűzoltók vissza, rángatják, visszavonulás, újabb próba, ezúttal már sikerrel, és hooooppp máris ereszkedik lefelé a cucc. egy darab tetővalami, hullámos bádoglemez, amire lábakat szereltek, ki tudja, honnét röpült oda.
a taps elmarad, én azért nagyon büszkén feszítek az ablakban, ugye, ugye, ha a megmentett életekre gondolok, végül is csak egy fél doboz cigit szívtam el izgalmamban, szarrá fagytam, de egy ilyen akciót ki nem hagytam volna, és lám-lám, az ember biztonságban érezheti magát. Éljenek a bátor, nagy és erős tűzoltók!:-)
azon pedig teljesen meghatódtam, hogy csak azután kezdtek cuccolni, hogy még ellenőrizték, nem maradt-e még valami a tetőn.. micsoda figyelmesség! sőt! egy tűzoltó visszarögzíti maguk után a kaput. csúcs.

szóval így történt.
asztal a háztetőn.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.