kedves Csajom,
ezt a bejegyzést neked írom, mert
1. túl jó a blogod
2. úgy érzem magam, mint jóseggű columbo basset hound-ja.
remélem, érted.
mielőtt belefognék, asszem iszom egy teát. fatertól kaptam, helyesbítek, elkunyeráltam, egészen lenyűgöző, elég ha csak annyit mondok, azt hittem, valami ízesített feketetea. és nem. natúr zöld. fater megemlítette, mennyibe kerül 100 grammja, de eleresztettem a fülem mellett, ez kábé olyan, mint amikor a mikulás rajtahagyja a csokimikuláson az árcimkét.

szerda van, de néha hétfőnek tűnik, ami a helyzetemet tekintve kissé nagyzoló beszólás, mivel nem is dolgozom. láblógató gyeses anyukának látszó gondterhelt objektum.

mi jut eszembe. pl. ilyenek: tudom, nem kéne elvennem a kedvedet, inkább csak figyelmeztetlek: a nagy lakás/ház nem garancia semmire. tapasztalat. hadd világítsam meg egy hasonlattal. olyan ez, mint amikor adódik egy vízszintes, üres felület (mondjuk másfél napos izzadságos pakolás után) - és az ember virul a büszkeségtől, hogy hát igen, ez aztán a rend és Tökéletesség netovábbja, gyorsan áthívja mutert is, hadd lássa ő is, a Felületet.
majd jön az este, az ember kissé elfárad, hol az a papír?, ja itt, hová tegyem, hogy el ne veszítsem, najó, ide a Felületre, mindjárt elrakom, aztán meg fürdésig meg sem áll, ez a hajcsatt már nem kell, lerakom (észre sem vettem, a Felületet eltakarta a papír), szivecském, micsináljak az epilátoroddal? á, tedd csak le, Tudatlan meg ráteszi ugye a papírtól takart, hajcsattokkal benőtt Felületre. és akkor még nem jött el a reggel, amikoris Felület újabb lakójaként, valahogyan, odakerül egy bögre (félig megivott kávéval), egy tubusos kézkrém, zsebekből előkerült félig-szaggatott zsebkendőfoszlányok, üres joghurtospohár, Gyermek félig megrágott almája, felbontott konyhai törlőrongy-csomag, egy távirányító (ez meg hogy kerül ide!?), némi aprópénz, egy cikk-cakk olló, csavarhúzókészlet, "jól-jöhet-még" műanyag dobozka, pár "még-sem-ezt-veszem-ma-föl" nyaklánc... és szegény Felület, már megint Kupi lett belőle.
no, csak azt akarom mondani, a cucc termelődik, és törvényszerűen kitölti a rendelkezésre álló teret. légyen az bármekkora.

persze, a harminckettő, az harminckettő, igazad van.

mikor mondod már végre, hogy fogjam be??:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.