Én tulajdonképpen szeretem Martha Stewartot. Idegesítő, lerúgomafejét, irritáló valaki, a tökéletes colgatemosolyával és mindenhez értő, giccses szakértelmével, de végülis annyi mindent köszönhetek neki, hogy megér egy posztot.  Már nem is emlékszem pontosan, hogyan…

csajom, jelentem, ránkmásztak az ufóid, lehet, hogy vissza se adom őket többé, mert ez tényleg jó móka. gyermeket mintha kicserélték volna. egész délelőtt takarítottunk, ő pedig szó nélkül, sőt!, viháncolva asszisztálta végig az egészet. fénysugár az iszaplápban.szóval…

ma hajnalban megszületett a Mű. (najó, nem ma hajnalban, hanem olyan dél körül, de a hajnal stílusosabb..) vért izzadtunk, szart húgyoztunk, de megszületett.úgyhogy ma úgy döntöttem, lévén nagymamás szabad-délután, kissé rendbekapom a lakást. a könyvek már kezdték elborítani…

alvááás!mi tagadás, kicsit sűrű volt az elmúlt egy hét. hm. persze így utólag, semmi sem tűnik különösebben érdekesnek..voltam képzésen, és rájöttem, a spirituális-lelki-meditatív-imádkozós oldalam haldoklik. sűrgősen tennem kéne valamit. és tudom, hogy ebben a tv (is)…

amiért csak most jelentkezem: a héten azzal ünnepeltem (magyarán az volt a pihenés), hogy nem kapcsoltam be a gépem; a leveleimet woodyéról lenéztem (jobbára csak szemét jött, milliónyi spam, hogy honnét, ki tudja!?), ja meg a tv műsort (amit persze teljesen felesleges, a sorozataim…

most látom csak, milyen rég nem írtam. ejnye.de, mivel csak a tegnap él élénken (még épphogy) az emlékeimben, sajnos utólagos pótlásra nincs lehetőség.szóval péntek: az első nap, hogy melóhelyről késtem, mert elaludtam. végre. túlestem a dolgon. tudtam, hogy egyszer…

a fenti elnevezés megint a mamám leleményes kreálmánya, csakúgy, mint az 'epecucchülthely', hihetetlen, mennyi kedvességet tud valahogy belevinni ezekbe a szavakba, ez nagyon jellemző a mamámra, a kezei között minden megtelik szeretettel és odafigyeléssel, egészen az asztal…