természetesen, ma is elaludtam, éppenhogy odaértem mulatság-kart-lenget dokihoz, aki persze megnézte epecucchülthelyet, majd megállapodtunk abban, minden oké. hát, ezért aztán érdemes volt odabumlizni hajnalok hajnalán! mindegy.hazafele jövet, míg vártam a buszt, egyszer csak…

"hölgyeim és uraim, ladies&gents,egy kis figyelmet kérnék... khm. bejelentést szeretnék tenni. *psszt! psszt!*a tegnapi nap során, az esti órákban ért minket az az öröm, sőt, megtiszteltetés, amit most  -engedelmükkel- szeretnék önökkel megosztani: Pocakmadzag…

most látom csak, milyen rég nem írtam. ejnye.de, mivel csak a tegnap él élénken (még épphogy) az emlékeimben, sajnos utólagos pótlásra nincs lehetőség.szóval péntek: az első nap, hogy melóhelyről késtem, mert elaludtam. végre. túlestem a dolgon. tudtam, hogy egyszer…

tegnap minden úgy indult, mint egy szokásos hétfő: szarul. időben keltem, felkészülten, mégis annyit tököltem (jó ég tudja, mivel??), hogy majdnem lekéstem a buszomat, egész reggel rohantam (ennek kifinomult változata, amikor csak a metró hátsó kocsijába tudok szállni, és minden…

a fenti elnevezés megint a mamám leleményes kreálmánya, csakúgy, mint az 'epecucchülthely', hihetetlen, mennyi kedvességet tud valahogy belevinni ezekbe a szavakba, ez nagyon jellemző a mamámra, a kezei között minden megtelik szeretettel és odafigyeléssel, egészen az asztal…

kétballábas létemre egész élvezetes egy órát "szteppeltem" ma végig; ma volt a nyílt nap, úgy is 1000 éve szerettem volna, hát miért is ne? és tényleg - ugyan olyan jó, mint a filmekben!:-) bár azt még egyelőre nem értem, hogyan is kell ezt 'lazán' csinálni, dehát a…

helyesbítek, nem én hagyom cserben magam, rendszerint csak bizonyos _részeim_ hagynak cserben. most például ez az epe dolog nem akar rendeződni. mert persze voltam megint belmondo-dokinál (kezdem kedvelni a fazont, van humora), és persze a hegnél mégiscsak mélyebb a fertőzés, szóval…

ma szépen lebattyogtam az sztk-ba, mert nem hagyott nyugodni a Dudor. Dudor a köldökömnél lévő (amúgy nagyon szépen gyógyuló!) heg egyik oldalán lévő gyanús dolog, az orvosom szerint majd elmúlik, semmi extra, dehát így van ez, az ember - különösen, ha önmagáról van szó -…

ahogy a mamám hívja, ma először vettem a bátorságot hozzá, hogy megnézzem. hihetetlen. már-már nem is látom őket (hupsz, a plafon).viszont tény, hogy határozottabban jobban vagyok, már nem fáj, ha nevetek. és az sem, ha tüsszentek. micsoda megkönnyebbülés! és, amióta nem fáj…

enyhe nyugdíjjas tempóra kapcsoltam a napokban, csak üldögélek komótosan, olvasgatok és nézek ki az arcomból, ez fáj a legkevésbé. néha már úgy érzem magam, mint egy fa. ha annyi ideig élnék, mint egy fa, akkor ez biztosan nem is zavarna. szóval, igen. fogták, és egy pöttöm…