hát, ma volt az interjú. nem tudom, mi ütött belém, de egy épkézláb mondatot nem voltam képes kinyögni, pedig amúgy szoktam tudni értelmesen nyilatkozni magamról, de ma valahogy, egészen egyszerűen nem tudtam eladni magamat. pedig lett volna mit mondjak (gyakorlati tapasztalat, elhivatottság, kompetencia), de semmi sem sikerült. amikor pedig harmadszorra kérdezték, hogy de mégis, miért ide jelentkeztem, akkor már én is kezdtem a dolgot nem érteni, és kételkedni abban, hogy alkalmas vagyok, lehet, hogy ide csak háromfülü embereket vesznek fel?? fene se érti. a dolgot pedig az tetézte, hogy kifelé menet a góréhölgy nyújtotta volna a kezét, de én későn kapcsoltam, és az összes kezem tele volt (kabát, táska, mappa), meg már úton voltam az ajtó felé (el innen, minél előbb!), úgyhogy szegénynek gyorsan vissza kellett kapnia a kezét, nehogy kínossá váljon az egész szitu (én meg zavartan motyogtam egy viszontlátásrát, és éreztem, ez nagyon ciki). szóval hab is volt, minden.
és ha még egyszer valaki meg meri kérdezni, miért erre a képzésre jelentkeztem, azt szájon vágom.
egyszóval semmi jó nem történt a héten, leszámítva, hogy jenci újra itthon, illetve még a holnapban bízom, egész napos szellemi nassolás (egy másik képzés), reggel 10től este 6ig, vasárnap meg jó öreg takarítás, de addigra remélhetőleg, bőgni már nem fogok a mai bénázásom miatt...
inkább eszem egy nektarint (mielőtt félreértenék: tábla csokit akartam mondani, de mivel az nincs, jó lesz a nektarin is, szóval ez nem valamiféle wellness-bánatűző, csak a kényszer).
és még csak egy jó film sincs a tévében. de ezt azért inkább még egyszer csekkolom... kizárt, hogy éééén ne találjak semmi nézhetőt. muszáj, különben bőgni fogok (aminek tényleg semmi értelme, a kocka már így is el van vetve) (vajon hány szólás-mondást-szófordulatot tudnék beleírni egy bejegyzésbe, ha úgy tényleg _igazán_ nekigyűrkőznék??), talán az a fél liter búzasör, amit woody fájdalomdíjjul hozott, enyhít némileg a szenvedéseimen, ha máshogy nem, hát úgy, hogy bealszom, hátha megint valami vicceset álmodok. bár most egy rémálomnak is örülnék, legalább elvonná a figyelmemet.
najó, mielőtt sör nélkül elalszunk mindannyian, üdv!

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.