Lehet benne valami, gondoltam, mert ez még mindig jobb, mint, hogy talán véletlenül adják ezt a szart. 

 

Marci. Barátságosnak tűnő rajzfilm gyerekeknek. Bizalommal ülünk le a tévé elé, hiszen ez mégis csak a közszolgálati televízió gyerekeknek szánt műsora, meseidőben, Esti mese címen, és nem a Cartoon Network fika-poénokkal teletömött hányós-böfögős csontvázai, vagy az Animax repülve-rúgó, pengeforgató csodaharcosai. Nem, ez a békés, nyugodalmas, ártalmatlan m2 esti meséje, gondosan átszitált tartalommal, a gyermek egészséges lelki fejlődését szem előtt tartó csatorna kínálatába tartozó, szakemberek által jóváhagyott műsora. A Tv Maci is ezt nézi, szóval a marketinggel nincs baj.

 

Az első rész azzal indít, hogy a kisiskolás Marci nagypapája alaposan bepálinkázik, hogy a haver tatával zúzzon otthon, mivel a háziak elutaztak. Mattrészeg nagypapa. Remek. Lopva gyermekre nézek, aki izgalommal lesi, miről is akar szólni ez az egész, és megnyugszom, hogy egy szót sem ért belőle. 

Ahogy a sorozat bontakozik, kiderül, Marci egy csukott szemű lányba szerelmes (hivatalosan egy kínai osztálytársnőjébe), akinek a kedvéért még hazudni is képes. Sőt, mindenféle fondorlatot latba vet, hogy a kegyeit elnyerje.

Ezt biztos ilyen kedves-romantikus motívumnak szánták az alkotók, de inkább csak hülyének nézik a gyerekeket. A készítők ugyanis következetesen, több részen keresztül arra fűzik fel a cselekményt, hogy Marci hazudik, vagy hazudni kénytelen, és itt jön a poén: ez így rendben is van! 

A morális tanulságnak szánt csattanó ugyanis soha nem arra épül, hogy tulajdonképpen nem kéne hazudni/füllenteni/csalni, mert az nem helyes, hanem arra, hogy ez többé-kevésbé működik, végeredményben beválik, és a következményeket végülis meg lehet úszni, nagyobb szívás nélkül. És még a csajnak is tetszenek Marci próbálkozásai!

 

Én elhiszem, hogy ebben a korban gyakori, hogy a gyerekek kisebb hazugságokkal vagy más, egyébként ártalmatlan "praktikákkal" próbálkoznak sokszor, de felháborító, hogy esti mese címén a gyerekeket abban erősítik meg, hogy ez így belefér. Nem, basszameg, nem fér bele! Ne mutassuk már meg a gyereknek, hogy hogyan kell a szülei/tanárai/barátai háta mögött hazudozni és csalni, mások érzelmeit manipulálni (amire kell, arra úgyis rájönnek maguktól).. Szánalmas, hogy ennyire becsülik a gyerekeket (hiszen ebből az következik, nem tudnak ennél jobbat kitalálni), és felháborító, hogy azt az üzenetet közvetítik, hogy mások manipulálásával és becsapásával célt lehet érni. Nem egyszer a szülők is hazudnak (pl. anyuka, aki "fogyókúrázik", a háta mögött dugdos egy nagy tál tortát... vagy a nagypapa azt hazudja, hogy elutazott, stb.).
Egy-egy rész végén tanulság címszó alatt pedig csak abban erősítenek meg, hogy végtére is Marci jól járt azzal, hogy "próbálkozott" - lehet, hogy lebukott, esetleg megszídták, de máskülönben nem tudta volna elnyerni szíve választottjának figyelmét és megbecsülését. Hát van ennél jutalmazóbb értékű végszó?!

Mindez persze szép, színes, a figyelmet felkeltő és megtartó, jól kidolgozott figurákkal, találó szinkronnal és kellemes zenével nem csak fogyasztható, de kívánatos formában kerül a gyerekek elé. A tartalom, a "mondanivaló" pedig észrevétlenül belesüpped a kicsi fejekbe. Nem feltűnően, nem ordítóan-agresszíven, hanem finom, láthatatlan módon.

 

És nem értem, a köztévé hogyan nyúlhatott ennyire mellé. Gondolom, megvettek néhány francia rajzfilmet (pl. Caillou, A mikulástanonc, amik egyébként tényleg kedves és jó mesék), a Marci pedig "becsúszott".