a dilemma: a délelőtt elúszott, bevásárolni se idő, se pénz, de fel kell mutatni egy tápláló ebédet, hogy el ne vigyen a gyámügy.
mit lehet tenni??
kreativitás, sok munka, közepes ebéd, és jó nagy (ön)vállveregetés.
ami rendelkezésre állt: néhány, utolsókat rúgó paradicsom, valamint újhagyma, tészta (még jó, hogy az mindig van itthon) és tonhalkonzerv. talán nem nehéz kitalálni, mi volt hát az ebéd - paradicsomok melegvízbe, héjatlanul belevágva wok-ba, abba a hal, rotty-rotty, bele a megfőtt tészta, só, szárított bazsalikom, rottyok még utoljára, salátának olívás paradicsom hagymával (és sok sóval!). nem lett rossz, bár kicsit tésztaíze volt az ételnek, túl sok volt a tészta (vagyis kevés szószt sikerült a 4 paradicsomból és az 1 konzervből összehozni - hány paradicsom kellhet egy gyári üveges szószhoz!?!). a család jóllakott, mindenki elégedett, és nem költöttem pénzt.
a már említett vállveregetés következik.
a mérleg: 3 jóllakott családtag (shéf included), 7 mosatlan edény/tányér, még nagyobb rendetlenség a konyhában, rothadás peremén álló paradicsomok kreatív felhasználása (eltüntetése), szabadidő elvesztése (mosogatni most már kell..).
és arra agondoltam, ha minden elrendezek (és úgy néz majd ki a lakás, mint egy magazinban, ami valószínűtlen, de azért higgyük azt), visszatérek a könyvhöz, amit a kórházi- illetve az otthoni igazi-lábadozós napok óta elő sem vettem, a halál angyalát (miért jó a könyvesblogot olvasni?), egészen jó könyv, eddig mind a profilozós, mind a lélektani része egészen hitelesnek tűnik, kár, hogy néhol kicsit szájbarágós, és kár, hogy nem vagyok annyira járatos new yorkban, hogy tudjam értékelni az utcák aprólékos leírását, és nem tartok magam mellett térképet sem, hogy ellenőrizhessem, de _biztooos_..
most mennem kell, most jut eszembe, hétfő van, és mindjárt szeptember, ügyeket kell intézni.. fenébe.
mit lehet tenni??
kreativitás, sok munka, közepes ebéd, és jó nagy (ön)vállveregetés.
ami rendelkezésre állt: néhány, utolsókat rúgó paradicsom, valamint újhagyma, tészta (még jó, hogy az mindig van itthon) és tonhalkonzerv. talán nem nehéz kitalálni, mi volt hát az ebéd - paradicsomok melegvízbe, héjatlanul belevágva wok-ba, abba a hal, rotty-rotty, bele a megfőtt tészta, só, szárított bazsalikom, rottyok még utoljára, salátának olívás paradicsom hagymával (és sok sóval!). nem lett rossz, bár kicsit tésztaíze volt az ételnek, túl sok volt a tészta (vagyis kevés szószt sikerült a 4 paradicsomból és az 1 konzervből összehozni - hány paradicsom kellhet egy gyári üveges szószhoz!?!). a család jóllakott, mindenki elégedett, és nem költöttem pénzt.
a már említett vállveregetés következik.
a mérleg: 3 jóllakott családtag (shéf included), 7 mosatlan edény/tányér, még nagyobb rendetlenség a konyhában, rothadás peremén álló paradicsomok kreatív felhasználása (eltüntetése), szabadidő elvesztése (mosogatni most már kell..).
és arra agondoltam, ha minden elrendezek (és úgy néz majd ki a lakás, mint egy magazinban, ami valószínűtlen, de azért higgyük azt), visszatérek a könyvhöz, amit a kórházi- illetve az otthoni igazi-lábadozós napok óta elő sem vettem, a halál angyalát (miért jó a könyvesblogot olvasni?), egészen jó könyv, eddig mind a profilozós, mind a lélektani része egészen hitelesnek tűnik, kár, hogy néhol kicsit szájbarágós, és kár, hogy nem vagyok annyira járatos new yorkban, hogy tudjam értékelni az utcák aprólékos leírását, és nem tartok magam mellett térképet sem, hogy ellenőrizhessem, de _biztooos_..
most mennem kell, most jut eszembe, hétfő van, és mindjárt szeptember, ügyeket kell intézni.. fenébe.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://brillo.blog.hu/api/trackback/id/tr42150270
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Nekik van véleményük: