hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttünk, megnézzük a szépművészeti múzeumban a hundertwasser kiállítást. természetesen gyerekestül, ideje gyermek vizuális kultúráját kissé megtámogatni, ez meg biztos színes-szagos, szóval az ideális értelmiségi gyerekprogram.
fel is kerekedtünk, nyitás után nem sokkal meg is érkeztünk, kissé átfagyva, de annál lelkesebben. jenci nénivel a jegypénztárnál beszéltük meg a találkozót, de se híre, se hamva, hát biztos késik (telefonja meg persze lemerült).
a bejáratnál rögtön egy bkv ellenőrnek látszó munkatárs ránk vetette magát, "vettek elővételben jegyet?" mondjuk, nem, aszongya "akkor ide kell állniuk, sajnos". kössz szépen, biztos tutira vak vagyok, és nem látom magamtól a sort. oké, semmi para, még úgy is várjuk jencit. a táblán kiírva: teljesáru jegy: 2200 ft. azanyátok!
előkerül jenci. meséli, leküldték a ruhatárba amikor megérkezett, a következő szöveggel: "sajnálom, itt nem lehet várakozni, ne csináljon tömeget (!!!!), tessék lemenni a ruhatárba, ott lehet várakozni". és elhihetik, ez még csak a kezdet.
woody közben a pénztárnál harcol. előtte túristák, akiknek az arcába a jegypénztáros hölgy artikuláltan, jól hallhatóan mondja: "én nem beszélek angolul!". egyem a husát.
najó, röpke negyed óra, és már száguldunk le a lépcsőn a ruhatár felé. enyhe klotyószag, üres ruhatár. kabátokat bedobjuk, és örülünk, a 2200 ft-os jegyben benne van a ruhatár is. jeeee!!!
vissza a földszintre, bkv-és hölgy útbaigazít, és ellenőrzi a táskánk méretét, "jól van, kicsi, de kézben kell vinni, mert szűk lesz a hely". remek. áthaladunk a csarnokon, a sarokban kissé egyszerű, már aszalódó karácsonyfa, szedett-vedett díszekkel, woody megjegyzi, milyen is lehetne egy karácsonyfa a szépművészeti múzeumban..? no mindegy.
jobbra befordulunk, hundertwasser. gyermek szemlátomás izgatott, az imént kellett feldolgoznia, hogy a karácsonyfa alatt azok nem igazi becsomagolt ajándékok, most pedig el kell szakadnia egy kisfiú csörgőjének a látványától. ölbevétel, elkezdjük nézegetni a képeket. a kiállítótér tényleg kicsi, viszonylag szűk, ami nem lenne gond (sőt, nagyon meghitt lenne), ha nem tolongana és lihegne a nyakamba még 100 ember. a gyerek kezét egy percre sem lehet elengedni, mert sok a lépcső, az oszlop és az ember. ha pedig elesik, egyenesen a műtárgynak zuhan... szóval marad az ölben-nézés. a képek szinesek és izgalmasak, bla-bla-bla,  gyermekkel 20 percet bírunk.
aztán kimentünk egy kicsit levegőzni az előtérbe, vissza a csarnokba a karácsonyfához. itt végre szaladgálhat. gyermek egyből rávetette magát a díszekre (ami azt jelenti, megáll a fa előtt, kinyújtja a kezét és mutat - hangsúlyoznám, mutat, nem ráncigál, cibál és zúz!), ez miez, gööömb? masni? karácsonyfa? stb., már éppen belelendültünk, amikor odajön egy "teremőr", és aszongya: "kérem, mondják meg a gyereknek, hogy ne nyúljon hozzá a fához, mert nagyon hullik". nem leszek ideges, nem leszek ideges, ommmm, tízig számolok, nem leszek ideges. végülis tényleg, biztos ezt a rendkívül dekoratív és magas szellemi értékeket képviselő karácsonyfát is azért tették ide, hogy messziről csodáljuk. hiszen ez egy múzeum!!! itt rendnek kell lenni!!!! a dolog fölött képtelen voltam napirendre térni. tán nincs seprűjük? vagy ciki a sok lehullott tűlevél a száradó "karácsonyfa" tövében??? vagy mi??
újabb 5 perc megértetni gyermekkel, mit mondott a teremőrbácsi.
jó, hát akkor vissza a kiállítás előtti részhez. gyermek nekiindul, forog, nézi közben a padlózat mintáját, nagyon tetszik, neki, majd odamegy egy dobogón elhelyezett oszlopfőhöz, és rámutat - arra szabad felmászni? és mire tudnék válaszolni, hogy nem, oda inkább ne, máris ott terem (honnét??!) egy teremőrnéni: "neeem! oda nem szabad! de lááátom -itt elkezd gügyögni, mintha a gyerek egy kis hülye visítozó izé lenne- oookos gyerek vagy, ugye? ugye okos kislány vagy? jajj de ügyes vagy." ez már sok. egy kulturált 'nem' is megtette volna, köszönöm, nem kell 'oldani a gyerekben a feszkót', nem hülye, azért kérdezte meg...
visszamenekülünk a kiállításhoz.
gyermek itt már meglehetősen fáradt volt, kérte a cumisüvegét (ahogy már az első alkalommal is), elkezd inni, nézi közben a képeket, erre ott terem egy (újabb!!!!!) teremőr: "itt bent nem lehet inni, tessék kivinni a gyereket". itt már elszakadt a cérna, és amikor eltettem az üveget, és gyermek kérdezte, miért nem lehet inni, csak annyit mondtam, a néni ránkszólt, mert itt bent nem lehet, úgyhogy szépen szomjan hal, és megcirógattam. néni (nyílván csak utasítást hajt végre, szegény, nem bántani akarom, de ez azért tényleg gáz volt) asszem megérezhette, hogy valamit nem jól csinált, mert odajött, és a következő 'kedvesen-de-határozottan' stílusú szöveget nyomta le: "tudod, kisfiam, itt bent nem lehet inni... kisfiú vagy, ugye? (gyermek talpig rózsaszínben) vagy kislány? nagyon okos gyerek vagy, látom. de itt bent tudod, nem lehet inni, mert vannak olyan kisfiúk meg kislányok, akik lecsöpögtetik az italt meg kiöntik, és azt nem szabad. jó? úgyhogy itt bent nem lehet inni... de látom, nagyon okos gyerek vagy, ugye?".
ommmmm.
ezeket tutira elkültdék valami tréningre, ahol beléjük verték: "a gyerek tőr, zúz és rombol!! ők az ellenségeink, mert nem tudják, hogyan illik egy múzeumban viselkedni. ezért meg kell előzni a károkat, és minden lépést meg kell tennünk ahhoz, hogy ne tegyenek kárt a múzeumban és a rendben! ez kérem nem játszóház! úgyhogy a gyereknek mindent, ami potenciális katasztrófához vezethet, meg kell tiltani! természetesen kedvesen kell hozzájuk szólni, mégiscsak látogatók, úgyhogy mindig tegyék hozzá negédes hangon "okos vagy, látom", ettől a gyerek megnyugszik és nem fog haragudni a nénire. értik? határozottan, de kedvesen. ne felejtésk, az okozott károkat önöknek kell megfizetniük! ugye, ez elég ijesztően hangzik?? úgyhogy ennek tudatában végezzék a munkájukat! ha csak egy csöpp ital is kerül a padlószönyegre, maguk ki vannak rúgva!"
hát, ennek szellemében telt az ott töltött egy óránk is.
miután az italos incidens lezajlott, még egy kicsit tülekedtünk a tömegben, ügyelve, el ne sodorjuk a képeket, aztán húztunk el, le a ruhatárba, ahol az, hogy -gyerekkel voltunk!- mindenki mást előbb kiszolgáltak (azokat is, akik jóval utánunk jöttek), és mi meg csak türelmesen, mint a birkák, vártuk, hogy talán feltűnik a néninek, hogy 10 perce állunk az arcában a bilétával a kezünkben, szóval ezt már zokon se vettük.
a lényeg, hogy 4400ft-ért jól érezte magát a család.
végtére is nem gáz, hogy budapest legfontosabb múzeumában a jegypénztáros nem beszél nyelvet, és a gyereknek meg kuss a neve. nézzen bazmeg cartoon network-öt ha nem tud viselkedni.
welcome to the european union!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.