ma, ismét, közkívánatra, borsóleves volt az ebéd - ezúttal sokkal ízesebb-finomabb, pont-jó-galuskákkal és jó sok petrezselyemmel. nyamm.
próbáltam érdeklődni az érintetteknél, nem unlmas-e ("nem!"), illetve csendben megjegyeztem, akkor most főzzek-e minden nap borsólevest, mire a férfi részlegről határozott 'igen' hallatszott, engem eközben azért mégiscsak elöntött valamiféle büszkeség és öröm, hogy ízlik a főztöm (ennyire!?!). a női szekció minderre, és a "kér-e még?" kérdésre igenelve fejezte ki egyetértését (magyarán: repeta).
nos, mit lehet ilyenkor tenni!?

az elkövetkezendő hetekben, fulladásig, borsólevest fogunk enni..:-)

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.