Én tulajdonképpen szeretem Martha Stewartot. Idegesítő, lerúgomafejét, irritáló valaki, a tökéletes colgatemosolyával és mindenhez értő, giccses szakértelmével, de végülis annyi mindent köszönhetek neki, hogy megér egy posztot.  Már nem is emlékszem pontosan, hogyan…

október 25-én a blogom rekordot döntött!0, azaz nulla látogatója volt!:)óóóó, jeee....hamarosan érkezik egy bejegyzés Martha Stewartról, addig kérlek benneteket, ne türelmetlenkedjetek, a szerver alig bírja a rohamot...üdv!

Nincs is annál csodálatosabb érzés, mint amikor az ember (vekker nélkül!!) felébred hajnali fél 6 körül, és aztán rájön, hogy minek. A következőképpen szokott ez történni:- Hű, bzdmeg, elaludtam, már világosodik, basszus, mennyi az idő? (felkönyökölök) - ja, még oké,…

 nekem is van szemem, érzékelem én, hogy ez a narancsos fa elég czinkes, de be kell érnem ennyivel. majd legfeljebb sűrűn váltogatom a bőreimet.azért ha vki tudja, hogyan kell archiválni a korábbi bejegyzéseket, szóljon. köszi.

 talán felesleges - legfőképpen pedig unalmas! - volna ecsetelnem, mi mindent csináltam az elmúlt évben, miért nem írtam, stb., a lényeg, hogy most megint rám jött a GM, és ez a késztetés nem akar szűnni.blogom mottója is megváltozott (mert eddig nem is volt mottóm, hehe) -…

 Kedves Olvasóim!Nemsokára visszatérek. Addig kis türelmet kérek.Üdv!