Nincs is annál csodálatosabb érzés, mint amikor az ember (vekker nélkül!!) felébred hajnali fél 6 körül, és aztán rájön, hogy minek. A következőképpen szokott ez történni:- Hű, bzdmeg, elaludtam, már világosodik, basszus, mennyi az idő? (felkönyökölök) - ja, még oké,…
Nekik van véleményük: