holnap lesz az epetükrözés. hogy fatert idézzem, magyarország legjobb "csőledugó embere" fogja végrehajtani a beavatkozást, ennek örülök, bár nem tudom, hogyan lehet ez bárki által élvezhetőbb. mindegy. holnap kiderül.
az a nagy helyzet, az elmúlt napokban annyiszor átéltem magamban, hogy mi vár rám (ahogy esténként feküdtem, éreztem, ahogy a cső halad lefelé az emésztőrendszeremben, mint amikor az ember egy csomó gyöngyöt sorban megfog, és átfűzi rajtuk a damilt, és érezni, a damil éppen hol tart), hogy mostanra minden félelmem eltűnt. komolyan. nem érzek semmit. pedig még direkt stresszelem is magam a dolgon, próbálok szomorú-nagy szemekkel a tükörbe nézni, hogy jajj-mi-lesz-velem, de nem érzek semmit. akár fel is akaszthatnának, nekem oly' mindegy.
mindenesetre holnap majd megírom a szaftos, még-meleg részleteket.
addig pedig columbora fel!:-)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.