helyesbítek, nem én hagyom cserben magam, rendszerint csak bizonyos _részeim_ hagynak cserben. most például ez az epe dolog nem akar rendeződni. mert persze voltam megint belmondo-dokinál (kezdem kedvelni a fazont, van humora), és persze a hegnél mégiscsak mélyebb a fertőzés, szóval epecucchülthely további korrekcióra szorul. hogy a fene esne bele, hát nem pikkel a szervezetem a fonálra, amivel összeférceltek!?
pech.

ma volt az első bevetésem a játszótéren, amióta megműtöttek, szerencsére sikerült korán kiérni, ezért mindenből jutott (hinta, csúzda, lapát). és az emberek arcán a döbbenet, hogy ez a gyerek miket mond (nagyban magyarázta minden felnőttnek, hogy így a fűnyírógép, úgy a fűnyírógép).

najó. vissza a rutinhoz. gyorsan elmosogatok (egészen összeszedett vagyok mostanság, csak néhány edény vár rám esdekelve, hogy hadd tisztuljon), aztán irány a (lepakolt-portalanított!! hoppááá!?) íróasztal, ahol elkészítem életem első borítótervét. gagyi lesz, de ez a megrendelés... én próbáltam magyarázni, hogy nem biztos, hogy én vagyok erre a legalkalmasabb jelölt, de Megrendelő nem tágított, hát legyen. én szóttam...

más újság meg nincs. illetve van, de azok egyelőre elmém zárt részeiben várják a feldolgozást. üdv!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.